Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl
A Számok olyannyira levett a lábamról, hogy nem volt kérdés, olvassak-e mást is Pelevintől. A Sárga Nyilat Levéltáros is ajánlotta, és pár hónapja akciósan lehetett kapni az Alexandrában, úgyhogy logikusan következett, hogy ez legyen a következő olvasmányom tőle.
A Sárga Nyíl négy elbeszélést tartalmaz, amelyek a körítés változatossága ellenére nagyjából mind ugyanarról szólnak: az értelmetlen, ismeretlen szándékú hatalmak által mozgásban tartott (de legalább már megszokott) világból való kitörés vágyáról, és a kíváncsiságról, ami akkor is hajtja az embert, ha nem tudja pontosan, mi vár rá „odakinn”.
A kötetből nekem az első két történet, a Sárga Nyíl és a Remete és Hatujjú tetszett jobban. A történeteket nem fogom részletezni, mivel – főleg a Remete és Hatujjú esetében – az élvezet nagy részét az adja, hogy az ember olvasás közben szép lassan összerakja, hogy miféle világban is játszódnak az események, s kik a szereplők. A lényeg annyi, hogy az első két elbeszélésben Pelevin egy-egy alternatív világot és életformát tesz meg az emberi élet metaforájának, és a helyenként kissé banális szimbólumok (például: az élet mint utazás) mögé bújva osztja meg az olvasóval a gondolatait többek között az élet értelméről és arról, hogy minden relatív.
