A Bajnokok reggelije a kedvenc Vonnegut-regényem. Ez volt az író első könyve, amit olvastam fiatal tizenévesen, és akkor óriási élmény volt azt tapasztalni, hogy így – látszólag random módon, igazi történet nélkül, csapongva, mesélősen, kaotikusan,…
Biztosan említettem már, hogy a Bajnokok reggelije az örökös kedvenc Vonnegut-regényem. A Kékszakáll viszont a második kedvencem, aminek az az egyik oka, hogy a könyv főszereplője nem más, mint az elfuserált absztrakt expresszionista festő, Rabo Karabekian, aki a Bajnokok reggelije…
Bár szeretem Vonnegutot, olvastam az összes regényét (a legtöbbet minimum kétszer), és sok egyéb kötetét is, a halála után megjelent írásaitól eddig távol tartottam magam. Féltem, hogy az innen-onnan előásott régi művek úgyis csalódást okoznának, és nem akartam lerombolni…
Nagyon szeretek könyveket újraolvasni, és Vonnegut is azok közé az írók közé tartozik, akiknek szinte minden regényét előveszem időről időre, némelyiket gyakrabban (pl. a Bajnokok reggelijét), némelyiket ritkábban. A Macskabölcső a ritkábban újraolvasott Vonnegut-könyvek…
Vonnegut nevével tizenévesen találkoztam először, amikor az Éj anyánk filmváltozatának bemutatásakor olvastam a filmkritikát a Cinema magazinban, s úgy emlékszem, a kritika mellett volt egy kis írás Vonnegutról is, ami felkeltette az érdeklődésemet. Így aztán el is mentem…