Nem szoktam képregényeket olvasni. Általában nem nagyon gondolkodok azon, miért nem, ez ugyanolyan sima tény nekem, rólam, mint az, hogy néptáncolni se szoktam, meg síelni se. Nincs benne értékítélet.
Múltkor viszont elgondolkodtam ezen, amikor egy barátommal mindenféle könyvesboltokban jártunk.…
Kétség nem fér hozzá: ez a legbénább könyv, amit eddig McEwantól olvastam. (Kb. a művei felét olvastam, úgyhogy lehet, hogy írt bénábbat is ennél, de remélem, nem.)
És sokkal szívesebben írnék (szokás szerint) arról egy McEwan-posztban, amiről az író egy szokás-szerinti McEwan-regényben írni…
Rég olvastam ennyire bájos és egyben igazi regényt.
Dodie Smith regénye a Jane Austen-i a házasság mindenek felett-történetek modern átirata, és közben csodálatosan önmaga.
A történet elbeszélő-főszereplője a 17 éves Cassandra, aki kedvesen (de tényleg: kedvesen! nem idegesítően, nem utálatosan,…
Véletlen vásárlás volt ez a könyv (persze nem – tetszett a címe, a borítója, a témája, meg az, hogy New York van benne, ami a kedvenc mitikus városom), és bejött.
Olivia Laing könyvében van mindenféle: önéletrajzi ihletésű merengés a magányról, művészettörténet, politika, várostörténelem,…
Ez a legellenszenvesebb kamaszregény, amit valaha olvastam. A kamaszregény az egyik kedvenc műfajom, valamiért engem nagyon érdekel még most is, hogy milyen felnőni, és persze tudom, hogy a felnövés központi témái közé tartozik a szex meg a saját csudálatosan egyszeri és megismételhetetlen…
Elég hiányosak a Forstert illető ismereteim (csak a Szoba kilátással-t olvastam korábban tőle, de azt legalább jó sokszor), úgyhogy ennek tudom be azt, hogy ez a regény most eléggé meglepett.Először is: engem mindig nagyon érdekel (egy darabig, amíg meg nem unom), hogy hogyan fejlődik egy író és…
Három dolog, ami nem szabad, hogy megtévesszen ezzel a regénnyel kapcsolatban:1. A címe. (Persze „A közvetítő” címmel biztos kevésbé volna eladható.) 2. A bájos-giccses borító. 3. A mindenféle apró jelek, amelyek arra utalnak, hogy ez a könyv az Ulpius gagyikönyvei közé tartozik.Ez egy jó regény. A…
Te jó ég, hogy milyen jó néha efféle regényt olvasni.Olyan – régifélét. Olyan – lassút. Olyan – olyat, amiben a szerző érezhetően törődik a szereplőivel, és amiben te is törődni fogsz a szereplőkkel.Muszáj is – 800+ oldalt nem lehet érzelmi bevonódás nélkül végigcsinálni. És még jó, hogy ez nem…
Vannak ennek a regénynek mindenféle rétegei és témái. Szól például a bevándorlás/integrálódás viszontagságairól (mint kiderül, a bevándorlás különösen viszontagságos akkor, ha más színű és vallású és gyökeresen más kultúrájú vagy, mint az emberek azon a helyen, ahova mész), aztán a családi és…
Ian McEwan most is a szokásos témáiról ír: a bennünk lévő sötétségről; megmagyarázhatatlan vágyakról és averziókról; az intimitás nehézségeiről és törékenységéről; meg mindenféle morális dilemmákról, amelyek a racionális és a nem-annyira-racionális/érzelmes/vallásos világnézetek ütközéséből…