Ez a legellenszenvesebb kamaszregény, amit valaha olvastam. A kamaszregény az egyik kedvenc műfajom, valamiért engem nagyon érdekel még most is, hogy milyen felnőni, és persze tudom, hogy a felnövés központi témái közé tartozik a szex meg a saját csudálatosan egyszeri és megismételhetetlen…
Ifjabb és okoskodósabb koromban eléggé kedveltem Martin Amist, például ez a könyve is tetszett tíz évvel ezelőtt. Azt hittem, most is tetszeni fog – legalábbis az első mondat olyan csodás volt, hogy miután azt elolvastam, aznap már nem is olvastam többet, mert teljesen el voltam…
Azt hiszem, Martin Amis a magamfajta hülyéskedős bölcsészlányok Michel Houllebecq-je. Ugyanarról ír, ugyanolyan posztmodernkedősen, amiről és ahogyan Houellebecq (pusztul a világ; az érzelmeknek és a „normális” emberi kapcsolatoknak leáldozott, és az egyetlen lehetséges kapocs…
Teljesen véletlenül bukkantam erre a regényre a könyvtárban úgy tizenhat évesen, és azóta is nagyjából kétévente újraolvasom. Eddig még mindig nagyon élveztem, többnyire most is, bár most először az is feltűnt, hogy korántsem hibátlan könyv ez, s helyenként egy egészen…
Vargarockzsolt elolvasta az egyik kedvenc könyvemet és küldött róla egy posztot nekem. (Köszönöm!) A továbbiakban ezt olvashatjátok. Az előbb beszéltem Robert De Niróval (magyar hangja: Reviczky Gábor), aki azt mondta: – Figyelj Mr. vargarockzsolt! Te ezt a szart olvasod?…