Kétség nem fér hozzá: ez a legbénább könyv, amit eddig McEwantól olvastam. (Kb. a művei felét olvastam, úgyhogy lehet, hogy írt bénábbat is ennél, de remélem, nem.)
És sokkal szívesebben írnék (szokás szerint) arról egy McEwan-posztban, amiről az író egy szokás-szerinti McEwan-regényben írni…
Ian McEwan most is a szokásos témáiról ír: a bennünk lévő sötétségről; megmagyarázhatatlan vágyakról és averziókról; az intimitás nehézségeiről és törékenységéről; meg mindenféle morális dilemmákról, amelyek a racionális és a nem-annyira-racionális/érzelmes/vallásos világnézetek ütközéséből…
Első olvasásra, 6 évvel ezelőtt, eléggé letaglóztak ezek a novellák, de azóta olvastam McEwan több későbbi művét (bár messze nem mindet), és most már jobban feltűnt, hogy ez tényleg egy elsőkönyv, annak minden gyengeségével, kiegyensúlyozatlanságával, út-, stílus- és hangkeresésével, időnkénti…
Szeretem azt képzelni, hogy az életben nem olyasmiken múlnak a legnagyobb dolgok, hogy valaki megtesz vagy nem tesz meg egyetlen apróságot, vagy hogy kimond vagy nem mond ki egyetlenegy szót. Néha persze szeretem azzal szórakoztatni magam, hogy lépésről lépésre végiggondolom egy…
Bár nem ez a legjobb McEwan-könyv, amit valaha olvastam, valamiért mégis úgy alakult, hogy eddig ezt olvastam a legtöbbször, és mindig magyarul. A mostani újraolvasás közben viszont elhatároztam, hogy soha többé nem fogom elolvasni magyarul, viszont az első adandó alkalommal…
Nemrég megnéztem a Szoba kilátással csodás, bájos és elbűvölő filmváltozatát, s bár Forsternek és McEwannak igazán nem sok köze van egymáshoz, mégis a film miatt vettem elő ezt a kötetet. A Szoba kilátással egy része ugyanis Firenzében játszódik, s erről egy nem túl…
Szeretem McEwant. Nem szívesen olvasnám el két könyvét gyorsan egymás után, de szerencsére nem is kényszerít erre senki, úgyhogy mindig pár hónap (vagy év) kihagyással fogok bele egy-egy újabb művébe, amikor úgy érzem, készen állok arra a nem mindennapi élményre, amit…
Szeretem Ian McEwan könyveit. Az Amszterdam volt az első élményem tőle még jó sok évvel ezelőtt, amit akkor, tizenévesen még nem nagyon tudtam hova tenni, de azt éreztem, hogy jó írás, s azóta már újraolvastam kicsit idősebben is. Aztán egy-két évvel ezelőtt, nem meglepő…