Ezt a regényt talán sohasem olvastam volna el, ha nincs Levéltáros, aki ugyan nem a könyvesblogok területén tevékenykedik, ám ért a könyvekhez, és nem mellesleg igen jól ír. Ő említette nemrég Mikael Niemi nevét egy hozzászólásában, én meg kíváncsi lettem, hogy kicsoda Niemi…
Sosem szerettem Hemingway írásait. Gimnazistaként elolvastam néhány könyvét, de képtelen voltam megkedvelni az író szikár nyelvezetét, tesztoszterontól duzzadó főhőseit, és az egész férfias, kíméletlen világot, amelyben a regényei játszódnak. Aztán az egyetemen jártam egy…
Mostanában Erlend Loe hatására kíváncsi lettem mindenféle skandináv és egyéb észak-európai ország irodalmára, s ez az észt regény is érdekesnek tűnt azok alapján, amit itt írtak róla, így hát elolvastam. Mielőtt elkezdtem volna, többször átfutottam a fülszöveget,…
A Dopplerről és az Utak királyáról szóló lelkes bejegyzéseim alapján szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy megszerettem Erlend Loe-t és nagyon vártam, hogy újabb könyvét olvashassam. A Naiv.Szuper.-t a másik két könyvhöz hasonlóan fülig érő szájjal olvastam, azzal…
Az Egy tenyér ha csattan azok közé a regények közé tartozik, amelyeket akárhányszor képes vagyok újraolvasni. Pedig nem tartozik az életemet meghatározó remekművek közé, nem formálta át gyökeresen a világnézetemet, és még azt sem mondanám, hogy Burgess utánozhatatlan,…
Szeretem McEwant. Nem szívesen olvasnám el két könyvét gyorsan egymás után, de szerencsére nem is kényszerít erre senki, úgyhogy mindig pár hónap (vagy év) kihagyással fogok bele egy-egy újabb művébe, amikor úgy érzem, készen állok arra a nem mindennapi élményre, amit…
Joanne Harris eddig kimaradt az életemből. Gyakran találkoztam a szép, mesekönyv-borítójú könyveivel, a Csokoládé filmváltozatát pedig többször is láttam és szerettem is, mégsem éreztem különösebb késztetést arra, hogy akár egy művét is elolvassam. Aztán pár hónapja…
Kétszer is olvastam ezt a regényt gimnazista koromban, bár nem tudnám megmondani, miért figyeltem fel rá először, csak abban vagyok biztos, hogy nem a rém ronda borító és a semmitmondó fülszöveg keltette fel az érdeklődésemet. Mindenesetre elolvastam, és a mű egycsapásra…
Valamikor gimnazista koromban olvastam először az Iszonyt, de már nem emlékszem, hogy hogyan került a kezembe, csak azt tudom, hogy nem kötelezőként, mert arra viszont határozottan emlékszem, hogy magyarból sosem jutottunk el addig, hogy belemélyedjünk a 20. század irodalmába,…
A Doppler annyira tetszett, hogy egyértelmű volt, hogy a folytatást is el kell olvasnom, annak ellenére, hogy úgy hallottam, a második rész nem ér fel az eredetivel és nem is igen hasonlít rá. A hasonlóság tényleg nem számottevő, az Utak királya pedig máshogyan és egy kicsivel…