Úgy rémlik (meg ha elolvasom, amit 7 éve írtam róla, akkor abból kiderül számomra is), a Dopplerben fiatalabb és naivabb koromban láttam mindenféle társadalomkritikai vonulatot, majd pedig megállapítottam, hogy persze, ott van az a kritika meg a dolgok megkérdőjelezése, meg ez a naivnak tetsző, de…
Úgy tűnik, Erlend Loe nem tud olyat írni, amit én ne szeretnék. Persze négy jó könyv után amúgy is elég pozitívan állok mindenhez, amit ír, de a puszta rajongás azért nem lenne elég ahhoz, hogy szeressem minden egyes könyvét. Ahhoz az is kell, hogy jókat írjon – és…
(Az alábbi poszttal még novemberben neveztem az Olvass bele recenzióíró pályázatára is, de szerettem volna, ha itt is megvan. Ezzel az írással a hatodik helyet szereztem meg - ezúton is köszönöm a szavazataitokat. A poszt szerkesztett és jóval olvasóbarátabb verziója itt…
A Dopplerről és az Utak királyáról szóló lelkes bejegyzéseim alapján szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy megszerettem Erlend Loe-t és nagyon vártam, hogy újabb könyvét olvashassam. A Naiv.Szuper.-t a másik két könyvhöz hasonlóan fülig érő szájjal olvastam, azzal…
A Doppler annyira tetszett, hogy egyértelmű volt, hogy a folytatást is el kell olvasnom, annak ellenére, hogy úgy hallottam, a második rész nem ér fel az eredetivel és nem is igen hasonlít rá. A hasonlóság tényleg nem számottevő, az Utak királya pedig máshogyan és egy kicsivel…
Pár éve gyakran találkoztam a regénnyel a könyvesboltokban, ám a sokat kritizált borítója engem is megzavart, és egyszer sem éreztem késztetést, hogy a kezembe vegyem a művet, egészen egy-két héttel ezelőttig, amikor a Molyon belebotlottam vargarockzsolt értékelésébe és…