Biztosan említettem már, hogy a Bajnokok reggelije az örökös kedvenc Vonnegut-regényem. A Kékszakáll viszont a második kedvencem, aminek az az egyik oka, hogy a könyv főszereplője nem más, mint az elfuserált absztrakt expresszionista festő, Rabo Karabekian, aki a Bajnokok reggelije…