Könyv, egó, entrópia

2010.máj.02.
Írta: entropic Szólj hozzá!

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos - The Blind Assassin

Szeretem Margaret Atwood írásait. Némelyiket jobban, némelyiket kevésbé, de az eddig olvasottak alapján mindig csak egyre kíváncsibb lettem, és szeretném minél több könyvét elolvasni. Nem sietek persze sehova, főleg mivel Atwooddal is úgy vagyok, mint sok más szerzővel, hogy csak a megfelelő hangulatban és lelkiállapotban tudom igazán élvezni a műveit. A Bluebeard's Egget például nem a legjobb időben olvastam el, a Szolgálólány meséjét viszont igen, s most a Vak bérgyilkossal is szerencsém volt, pedig kicsit elbizonytalanodtam, amikor pár hete kézhez kaptam a könyvet, és megláttam, hogy ilyen hosszú: féltem, hogy netán valami túlírt, cikornyás szöveget kapok, amit nem győzök majd végigolvasni. Aztán egy alkalmas pillanatban belekezdtem a regénybe, és a kétségeim gyorsan szertefoszlottak.

Ez a regény egy igazi bölcsész(leány)álom, mégpedig igen sokféle okból, ezek az okok pedig nagyjából a következők (először tételesen, majd részletesen kifejtve): többértelmű, utalásokban gazdag, a valóság és az idő különböző síkjain játszódó, csavaros történet; különleges karakterek; a stílusok, nézőpontok, és műfajok változatossága; a nyelvhasználat; színesen és szuggesztívan felvázolt történelmi háttér és korrajz; a megjelenített érzelmek, döntések, élethelyzetek drámaisága.
Tovább

José Saramago: Minden egyes név

Írtam már a könyvről röviden néhány hete, a körbeadós-könyvajánlós játék kapcsán, aztán kedvem támadt újraolvasni, és mesélni róla egy kicsit bővebben is, mert nagyon szeretem ezt a könyvet, és mert úgy vettem észre, hogy ez a kevésbé ismert Saramago-regények közé tartozik, én meg szeretném népszerűsíteni. Régi kedvencem ez a regény, de már jó pár éve, hogy utoljára olvastam, úgyhogy most kicsit tartottam tőle, hátha már nem fogom annyira szeretni, de szerencsére nem így történt, még most is csak a legjobbakat tudom róla mondani.

A történetről röviden: a főszereplő, José úr, a Népesség-nyilvántartó Hivatal ötvenes, magányosan élő tisztviselője. Élete lassan, izgalmak nélkül csordogál medrében, ám José úrnak van egy ártatlan hobbija, amely mindent megváltoztat: hazai hírességekről gyűjt újságkivágásokat és mindenféle információt, s kihasználva az egyedülálló helyzetet, hogy a házacskáját csak egy ajtó választja el a Népesség-nyilvántartótól, éjszakánként be-beoson a munkahelyére, hogy megkeresse és lemásolja a gyűjteményében szereplő hírességek kartotéklapjain szereplő életrajzi adatokat.

Tovább

Hanif Kureishi: Midnight All Day

Kureishitől eddig csak az Intimitás című rövidke regényt ismertem, amit olvastam sok évvel ezelőtt magyarul, majd néhány hónapja újraolvastam angolul. Mivel második olvasásra nagyon tetszett a könyv, gondoltam, érdemes lenne mást is elolvasni a szerzőtől, s így került a kezembe ez a novelláskötet.

A Midnight All Day mindössze egy évvel az Intimitás után jelent meg, és ez látszik is rajta. A regény és az egyes novellák között számomra bántóan nagy a hasonlóság, mondhatni, aki egyet ismer, az ismeri az összeset, így aztán nem is siettem az olvasással, csak akkor vettem elő a kötetet, amikor épp kedvet kaptam egy kapuzárás előtti kényszeres újrakezdés történetéhez (ilyen ritkán volt), vagy amikor nem volt annyi időm, hogy érdemes legyen egy regénybe belemerülni. Mivel a regény és a novellák nagyjából ugyanarról szólnak, nehéz elkerülni az összehasonlítást, amiből nálam az Intimitás került ki győztesen.
Tovább

Erskine Caldwell: Tobacco Road - A semmi közepén

Olvastam jókat erről a könyvről, először a Könyvesen, aztán Bridge-nél is, akinek mindig olyan figyelemfelkeltő ajánlói vannak, hogy szinte mindenhez kedvet kapok, amiről ír, így hát én is elolvastam ezt a regényt. Kicsit sem csalódtam, ez egy nagyon jó könyv.

A történet a 30-as évek válság sújtotta Amerikájában, egy déli államban játszódik. Itt él a Lester család, régi gyapottermesztő família, amelynek otthon maradt tagjai évről évre egyre mélyebb nyomorba süllyednek, mivel az általuk ismert elavult módszerekkel nem éri meg megművelni a földet, de még ha megérné is, a saját nincstelenségük, de főleg a lustaságuk megakadályozza őket abban, hogy gyapottermesztésről való folyamatos lamentáláson kívül bármit is tegyenek az ügy érdekében.
 
A családnak egyébként már csak a valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal megvert tagjai élnek a régi Lester-birtok maradékán: a nyúlszájú Ellie May, akit senki nem akar feleségül venni; a 16 éves Dude, aki mániás cselekedetekben éli ki magát (vég nélkül képes labdát dobálni a ház falához, vagy éppen nyomni az autó dudáját); a beteg, fogatlan anya, Ada, akinek az a legfőbb gondja, hogy nincs egy divatos ruhája, amiben majd eltemethetik; az öreg nagymama, aki mindenkinek csak útban van; és végül a családfő, Jeeter, az örök halogató, aki minden évben elhatározza, hogy megműveli a földjét, de végül sosem csinál semmit.
Tovább

Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

Ezidáig csak a regény Kegyetlen játékok című, modernizált filmváltozatát láttam, de régóta kíváncsi voltam mind a könyvre, mind a Kegyetlen játékoknál autentikusabb, John Malkovich-féle filmre. Most végre elolvastam a regényt, és nem csalódtam benne, teljesen érthető, hogy miért népszerű ez a könyv még ma is, és hogy miért dolgozzák fel újra és újra. (A filmet még mindig nem láttam, de hamarosan ezt is pótolom, nem hiszem, hogy unni fogom.)

A történetet valószínűleg nem kell részleteznem, legyen elég annyi, hogy ez egy intrikákkal, hatalmi játszmákkal, megcsalásokkal, bosszúval fűszerezett sztori, amelynek két mozgatórugója Valmont vikomt és Merteuil márkiné. Ők mindketten játéknak tekintik a szerelmet és mindenféle emberi kapcsolatot, s a saját céljaik (vagy éppen holmi fogadások) érdekében gátlástalanul hajlandóak feláldozni az útjukban álló emberek erényét, jó hírnevét, egészségét vagy akár életét is. Fő áldozataik az ifjú, naiv Cécile, az ő szerelmese, Danceny lovag, illetve Tourvelné, az erényes, vallásos férjes asszony.
Tovább

Jay McInerney: Fények, nagyváros - Bright Lights, Big City

A Vonzás szabályai után egy újabb könyv, amelynek a címébe szerettem bele. Nem emlékszem, hol emlegették, azt hiszem, egy másik könyvben lehetett róla szó, s az angol címe – Bright Lights, Big City – annyira tetszett, hogy rögtön elhatároztam, hogy ezt egyszer el kell olvasnom, s amikor néhány éve megláttam a könyvet a tanszéki könyvtárban, rögtön ki is kölcsönöztem. A címén kívül nem tudtam semmit a regényről, mégsem csalódtam benne, mert bár a történet és a karakterek nem olyan emlékezetesek, a könyv belopta magát a szívembe pusztán azzal, hogy E/2-ben íródott. A Fények, nagyváros előtt sosem  olvastam így megírt regényt, úgyhogy a narráció (számomra) újszerűsége teljesen lenyűgözött.

(Azóta olvastam még legalább két hasonló narratív technikájú könyvet, Italo Calvinótól a Ha egy téli éjszakán egy utazót és Carlos Fuentes mexikói író Aura című regényét, illetve a Fényeket is újraolvastam már, most pedig utánanéztem, és meglepődtem, hogy egy egész csomó E/2-es történet van még a világirodalomban.)

Tovább

Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása - The Crying of Lot 49

Az első találkozásom Pynchonnel harmadéves egyetemista koromban történt, amikor az 1945 utáni amerikai irodalom szemináriumra el kellett olvasni egy novelláját: az Entropyt. Bár a mű legtöbb árnyalata és utalása valószínűleg az órai elemzés mellett is megfejtetlen maradt, rám elég nagy hatással volt az az írás: olyasmit olvastam akkor és olyan stílusban, amivel addig még sosem találkoztam, s talán akkor kezdődött a posztmodern nevű megfoghatatlan valami iránti, gyakran frusztrációval terhes, ám lankadatlan rajongásom.

S bár az egyetemen lett volna lehetőségem egy Pynchon-szeminárium látogatására (azt hiszem, az nem az a kurzus volt, amire fél óra alatt elfogytak a helyek), valamiért mégsem tettem, inkább megmaradtam Pynchon távoli csodálójának, és a mindenkori jövőbe helyeztem a további műveinek megismerését. A jövő most érkezett el, pontosabban egy-két hónapja, amikor a Libri sok-könyv-féláron akciójában szerepelt a 49-es tétel kiáltása is, én pedig azonmód megvettem a regényt. Azóta nézegettem sokszor, az első bekezdést vagy tízszer elolvastam, bele-belelapoztam, szagolgattam, de végül mindig valami könnyebbet választottam helyette. Aztán ahogy ez gyakran lenni szokott, a 49-es is akkor talált meg, amikor épp nyitott voltam rá: a múlt héten valamelyik este, már éjfél után a kíváncsiságom legyőzte a félelmemet, és belekezdtem. (Azt hiszem egyébként, hogy ez egy igazi éjszakai könyv.)
Tovább

Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai - The Rules of Attraction

Az évek során Bret Easton Ellis minden könyvét sikerült elolvasnom, jó néhányat többször is, bár talán nem a legjobb sorrendben ismertem meg őket. A Vonzás szabályait is olvastam korábban, azt hiszem, azután, hogy először olvastam az Amerikai psychót, de már elég homályosak voltak az emlékeim, úgyhogy pár hónapja úgy gondoltam, ideje újraolvasnom.

Amit ebben a könyvben a mai napig a legjobban szeretek, az a címe. Szerintem hihetetlenül szuggesztív, sokatmondó, rejtélyes és nagyon hangulatos. A történetről viszont ez esetben nem érdemes sokat beszélni, hiszen a regényben nincs szó holmi lineáris, valamirevaló cselekményről: a történet arról szól, hogy a három főhős, Paul Denton, Sean Bateman és Lauren Hynde, valamint a számos mellékszereplő változatos szexuális és érzelmi viszonyokba keverednek egymással, miközben gazdag szülők csemetéiként élik az egyetemisták unalmas, bulikkal tarkított, alkoholgőzös mindennapjait.
Tovább

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby - The Great Gatsby

Azt hiszem, sok korábbi bejegyzésem tükrében korántsem meglepő, ha a Nagy Gatsbyről szóló írásomat is azzal kezdem, hogy: olvastam már tizenévesen, majd aztán... Nos, valóban, a Gatsbyt is, mint annyi más könyvet, valamikor gimnazista koromban olvastam először, gyanítom, hogy egy másik könyvben emlegethették, s az keltette fel az érdeklődésemet, de erre már nem emlékszem pontosan. Elolvastam mindenesetre, tetszett is, de éppenséggel nem változtatta meg az életemet. Aztán néhány éve egyetemi kötelezőként láttam viszont a regényt, elolvastam másodjára is, s ekkor már több olvasmányélménnyel, tapasztalattal és az 1920-as évek Amerikájának némi ismeretével felvértezve sokkal jobban tudtam értékelni a könyvet.

Aztán az elmúlt hétvégén az előző könyvet befejezve, s az olvasásra várókat felmérve ez tűnt a legvonzóbbnak, úgyhogy elolvastam harmadszorra is. Nem volt nehéz dolgom, mivel a mű alig kétszáz oldalas, tehát a Gatsby nem az a könyv, ami mellett hetekre el kell magát köteleznie az olvasónak. Viszont a szöveg a tömörség mellett (vagy miatt) is zseniális, és most, harmadik nekifutásra annyira lenyűgözött a regény, mint még soha eddig. Mielőtt elmesélem, hogy miért is olyan jó ez a könyv, pár mondat a történetről:
Tovább

Iain M. Banks: Nézz a szélbe - Look to Windward

Pár hónappal ezelőtt, a State of the Art kapcsán írtam, hogy ismét felébredt bennem a kíváncsiság Banks sci-fi életműve iránt, így aztán néhány hete a Libri akciójában meg is vettem ezt a regényt, aztán múlt héten úgy gondoltam, hogy a Nyugalom után kellemes kikapcsolódás lesz ez a könyv.

A kikapcsolódással tényleg nem volt baj, és annál többet is nyújtott a Nézz a szélbe, mégsem lopta be magát teljesen a szívembe. Az okokat rögvest kifejtem, de előbb néhány mondat a történetről:
 
Az események néhány száz évvel egy dicstelen véget ért galaktikus háború után játszódnak, amelyben többek között néhány milliárd kelgir polgár és két csillag is elpusztult, a Kultúra közbeavatkozásának hála. A Kultúra Masaq' nevű orbitálja éppen egy nagyszabású ünnepség kereteiben készül megemlékezni a csillagok pusztulásáról, s az ünnep csúcspontja a kelgir származású zeneszerző, Ziller új szimfóniájának a bemutatója lesz. Miközben a Masaq' az ünnepre készül, az orbitálra érkezik egy kelgir küldött, Quilan, a megkeseredett, boldogtalan (volt) katona, aki a kelgir kasztháborúban elvesztette imádott feleségét, Woroseit, s aki mély gyászában és életundorában lehetetlen, öngyilkos küldetésre vállalkozik, hogy a halálban minél előbb egyesülhessen szerelmével. A fedőtörténet szerint Quilan azért jön a Masaq'-ra, hogy megpróbálja hazacsábítani Zillert, ám lassanként kiderül, hogy küldetése ennél jóval nagyobb horderejű.

Tovább
süti beállítások módosítása