Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Ezidáig csak a regény Kegyetlen játékok című, modernizált filmváltozatát láttam, de régóta kíváncsi voltam mind a könyvre, mind a Kegyetlen játékoknál autentikusabb, John Malkovich-féle filmre. Most végre elolvastam a regényt, és nem csalódtam benne, teljesen érthető, hogy miért népszerű ez a könyv még ma is, és hogy miért dolgozzák fel újra és újra. (A filmet még mindig nem láttam, de hamarosan ezt is pótolom, nem hiszem, hogy unni fogom.)
A történetet valószínűleg nem kell részleteznem, legyen elég annyi, hogy ez egy intrikákkal, hatalmi játszmákkal, megcsalásokkal, bosszúval fűszerezett sztori, amelynek két mozgatórugója Valmont vikomt és Merteuil márkiné. Ők mindketten játéknak tekintik a szerelmet és mindenféle emberi kapcsolatot, s a saját céljaik (vagy éppen holmi fogadások) érdekében gátlástalanul hajlandóak feláldozni az útjukban álló emberek erényét, jó hírnevét, egészségét vagy akár életét is. Fő áldozataik az ifjú, naiv Cécile, az ő szerelmese, Danceny lovag, illetve Tourvelné, az erényes, vallásos férjes asszony.
A regény a történetet leszámítva is sok szempontból figyelemre méltó. Az első érdekesség a forma, ez ugyanis egy levélregény, ami a 18. században gyakori műfaj volt, manapság viszont már eléggé archaikus. Amikor elkezdtem olvasni, tartottam is egy kissé tőle, hogy követhetetlen lesz a történet, de néhány levélváltás után egyértelművé vált, hogy ki kicsoda és milyen viszonyban van a másikkal, és onnantól kezdve nem voltak nehézségeim az olvasással, sőt nagyon is élveztem, hogy hogyan váltakozik a stílus és a nyelvhasználat nemcsak az egyes levelek között, hanem az egyes karakterek más-más személynek írott levelei között, és azt is érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazok az események hogyan jelennek meg az egyes alakok leveleiben. (Ilyen szempontból engem a Vonzás szabályaira emlékeztetett a regény, s az elavult regényforma voltaképpen teljesen modern, újszerű narrációként is olvasható.)
A narráción kívül számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény alig fél év történetét meséli el. Ez alatt a rövidke idő alatt van aztán szerelem, fellángolás, megrontás, terhesség, vetélés, boldog és boldogtalan viszony, párbaj, szerelmi bánat és még sok egyéb. Eddig azt hittem, hogy a korábbi századokban lassabban ment az ilyesmi, nem rohanták le egymást ilyen hevesen az emberek, így most furcsa volt olyanokat olvasni, hogy pl. Valmont már négy napja vidéken rostokol és még mindig nem tudta meghódítani Tourvelnét, vagy hogy Cécile szívét már egy egész hete emészti a Danceny iránt érzett szerelem. (Persze lehet, hogy csak azért volt furcsa nekem ez a tempó, mert Jane Austenen szocializálódtam, nála meg valóban hónapokig tart, mire két alak akár a kézfogásig is eljut.)
További érdekesség, hogy a regényben alig vannak férfiak. Merteuil márkiné özvegy, Tourvelné férje távol van, Cécile jövendőbelije pedig épp háborúzik valahol. Mindössze két aktív férfikarakter szerepel a könyvben, Valmont és Danceny lovag. A fiatal Danceny azonban szinte még gyerek, önálló akarata nincsen, csak játékszer Valmont és Merteuilné kezében, akik könnyedén irányítják őt. Valmont vikomt pedig nőcsábászsága és nagyfokú szexualitása ellenére is sokszor tipikusan nőies(nek tartott) trükköket bevetve közelít áldozatai felé, illetve ő maga is Merteuilné praktikáinak áldozatává válik. Hiába tehát, hogy a Veszedelmes viszonyok világában látszólag a nők a védtelen áldozatjelöltek, akiknek erénye folyton veszélyben forog, mégis úgy tűnik, hogy a játszmákat a nők irányítják és a férfiaknak valamennyire nőiessé kell válniuk, ha sikeresek akarnak lenni.
Összességében azt gondolom, hogy bár a regény a 18. században íródott, csöppet sem elavult. Azt leszámítva, hogy ma már nincsenek ilyesféle vérre menő harcok egy nő leigázásáért és erényének elveszejtéséért, a regényben megjelenített érzelmek, szenvedélyek és játszmák ma is ugyanúgy megvannak a férfi-nő kapcsolatokban. S egyébként épp a regény modern korban is értelmezhetősége miatt én nem tartom rossz feldolgozásnak a Kegyetlen játékokat sem, sőt, a modern kellékekkel és változtatásokkal együtt szerintem nagyon is jól elkapja a regény hangulatát és az arisztokrácia dekadens viselkedését, és arra is alkalmas, hogy kedvet csináljon a regényhez, amelyet egyébként mindenképpen érdemes elolvasni, és nem pusztán ósdi, irodalomtörténeti érdekességként.
