Olvastam már sokkal jobb posztmodern novellákat és regényeket azóta, hogy 2005-ben először olvastam az Entrópiát, és persze most már látok benne néhány gyengeséget is (ezeket főleg azután lett volna nehéz nem észrevennem, hogy kb. két éve újraolvastam [persze nem előszörre] a…
Ha véletlenül elfelejtettem volna, miért bírom a posztmodernt, akkor ezt a könyvet olvasva most újra rájöttem volna biztos. Bart István szerintem nagyon jó válogatást készített, és a különböző szerzők novelláival a posztmodern elég sok jellemzőjét sikerült bemutatnia ebben a…
Lassan egy éve, hogy elolvastam a 49-es tétel kiáltását. Ez jeles esemény számomra, mert akkor történt, hogy az addig csak csírájában létező, egyes-egyedül az Entrópia című novellán alapuló Pynchon-rajongásom kezdett komolyabb formát ölteni. A 49-es tétel után nem sokkal…
A 49-es tétel olvasása utáni rettentő lelkesültségemben kellemes meglepetésként ért, amikor véletlenül kiderült, hogy az egyik munkatársam rendelkezik a Slow Learner egy példányával, és örömmel fogadtam az ajánlatát, hogy kölcsönadja nekem. A kötet Pynchon öt korai…
Az első találkozásom Pynchonnel harmadéves egyetemista koromban történt, amikor az 1945 utáni amerikai irodalom szemináriumra el kellett olvasni egy novelláját: az Entropyt. Bár a mű legtöbb árnyalata és utalása valószínűleg az órai elemzés mellett is megfejtetlen maradt, rám…