Szerintem simán összeollózhatnám ezt a posztot az előző kötetekről írottakból, de most lusta vagyok visszaolvasni magam. Valószínűleg így is nagyon hasonló lesz, amit írok, mert – erre rájöttem 2011 óta, mióta olvasom a sorozatot – a Best American-antológia már-már nevetséges módon ugyanolyan minden…
Amikor olvasni kezdtem, gúnyosan és némi sajnálkozással mosolyogtam azokon a square kommentátorokon, akik a kötet elején lévő tanulmányokban nem átallanak olyanokat mondani a beatekről, mint pl. hogy: teljes sületlenség, amit csinálnak, nincs az írásaiknak se formája, se íve, se szerkezete, se…
Idén már az előszó is sok jót és izgalmasat ígért.A sorozatszerkesztő, Heidi Pitlor az irodalmi karakterek szerethetőségéről elmélkedik az előszóban, és mindenféle írókat idéz, akik szerint elég nagy bajban van az az olvasó, aki azért olvas, hogy barátokat találjon, és az…
Az elmúlt két év morgolódásai (itt és itt) után végre megint nagyjából elégedett vagyok.Persze eleve sejtettem (reméltem), hogy ez jobb lesz (nekem), mint az előző két kötet, mert ezt Jennifer Egan szerkesztette-válogatta, akinek a könyvei véletlenül eléggé bejönnek nekem,…
Nem tudom, én leszek-e egyre szkeptikusabb, ahogy telnek az évek, vagy ez az antológia lesz egyre ugyanolyanabb – nem rosszabb. Csak épp tök-kiszámítható. Visszatekintésképpen (meg mert szeretek magamra linkelni): a 2011-es kötetről igen lelkesen írtam. A 2012-esről már kevésbé…
Azt írja a sorozatszerkesztő, Heidi Pitlor az előszóban, hogy szerinte ebben az évben volt a legjobb novellatermés, mióta (hat éve) ő szerkeszti ezt a sorozatot (amiben amerikai és kanadai magazinokban megjelent novellákból válogatnak). Az első egy-két novellát elolvasva nem voltam…
Ha véletlenül elfelejtettem volna, miért bírom a posztmodernt, akkor ezt a könyvet olvasva most újra rájöttem volna biztos. Bart István szerintem nagyon jó válogatást készített, és a különböző szerzők novelláival a posztmodern elég sok jellemzőjét sikerült bemutatnia ebben a…
Nagyjából semmit sem tudtam e kötet válogatójáról és szerkesztőjéről – amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet és rutinból rákerestem Gertrude Gelbin nevére, semmi említésre méltót nem találtam, de persze nem is kerestem túl elszántan. Mindenesetre olvasás közben időnként…