Az elmúlt két év morgolódásai (itt és itt) után végre megint nagyjából elégedett vagyok.

Persze eleve sejtettem (reméltem), hogy ez jobb lesz (nekem), mint az előző két kötet, mert ezt Jennifer Egan szerkesztette-válogatta, akinek a könyvei véletlenül eléggé bejönnek nekem, mint arról már sokszor írtam, és gondoltam, az ő ízlése biztos nem áll olyan távol az enyémtől. És valóban nem.

Például egészen hasonlóképpen vélekedünk arról, hogy miféle történetektől dobjuk el az agyunkat. Az olyanoktól, amelyek képesek teljesen beburkolni fiktív világokba, amelyek nem mindennapi nyelven-hangon szólnak, és amelyek meglepnek. Abban persze különbözünk némiképp, az isteni Jennifer Egan meg én, hogy mi burkol be minket fiktív világokba, hogy mit tartunk nem mindennapi nyelvnek-hangnak, és hogy mi lep meg minket, de ez nem baj, unalmas is lenne amúgy.

Az előbb említett három milyen-egy-jó-novella szempont közül egyébként ebben a kötetben a hangnak van a legnagyobb szerepe, és sok novellából leginkább erre emlékszem: vagy az elbeszélő hangjára, stílusára, modorára; vagy pedig a hangulatra. (De nemcsak a hangra emlékszem – inkább arról van szó, hogy úgy egyáltalán: azokra a novellákra emlékszem, amik érdekes hangon szóltak.)

Pl. emlékszem Joshua Ferris The Breeze c. novellájának ideges, tavaszi, most-azonnal-kell-minden hangjára. Meg Stephen O'Connor Next to Nothing c. novellájának hideg-apokaliptikus-embertelen hangjára. Meg Brendan Mathews This Is Not a Love Song c. novellájának melankolikus-elcseszett-elégikus hangjára. És a hangok és hangulatok által emlékszem a történetekre is.

De egy csomó történetre, hangra, hangulatra természetesen már most sem emlékszem (pedig az idei kötetet csak két hétig tartott elolvasni, szemben a tavalyi kötet hét hónapjával) – ami leginkább azt bizonyítja ismét, hogy nem ugyanazok a hangok bűvölnek el különböző embereket – de a más hangokról is el tudom képzelni, hogy elbűvölőek lehetnek, valaki másnak. (Mondjuk Ms. Egannek.)

Némi szokásos-kötelező Best American-politikai korrektség azért az idei kötetben is megfigyelhető, és vannak itt idén is olyan novellák, amelyek mintha csak azért kerültek volna bele a kötetbe, mert fontos témákat érintenek, de mintha kevesebb lenne most a muszájból-idetett novella, mint az elmúlt két évben, ami örvendetes.

De majd jövő októberben újra nekimegyek a témának – akkor valószínűleg kevésbé elfogultan.