2011.dec.25.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Karácsonyfaerdő

A Karácsonyfaerdő című novellaválogatás magyar szerzők részben vagy egészben karácsonyi tárgyú írásait gyűjti össze. Annak ellenére azonban, hogy a karácsony mind a tizennyolc műben szerepel, az elbeszélések és a karácsony témájának megközelítési módjai meglepően változatosak: vannak novellák, amelyek a bibliai szereplők és az angyalok világában játszódnak és az ő szemszögükből ábrázolják az eseményeket (Thurzó Gábor – Hármas oltár; Móra Ferenc – Karácsonyi misztérium 1928-ban); vannak olyanok, amelyekben valamely földöntúli vagy isteni lény, vagy éppen egy halott szelleme tér vissza a földre karácsony napján, hogy igazságot szolgáltasson vagy teljesítse valamely arra érdemes ember legfőbb kívánságát (Mikszáth Kálmán – Az én pohárom; Dallos Sándor – Az aszú szőlő); és vannak olyanok írások is, amelyekben nem maga a történet a legfontosabb (vagy adott esetben nincs is történet), hanem egy jellegzetes élethelyzet, egy bizonyos életmód vagy éppen egy adott hangulat ábrázolása (Tömörkény István – Az ünnep hetén; Bársony István – Karácsonyfaerdő; Tömörkény István – Katonakarácsony).

Bár nem minden írást hat át az összes baj elviselését megkönnyítő és az egész világot betöltő szeretet érzése, és nem minden történet végződik jól, azért a témából adódóan természetesen a legtöbb elbeszélés igen érzelmes és megható. Így a karácsonyi hangulatra fogékony olvasó hol örömében pityeredhet el, mert a történet bebizonyítja, hogy karácsonykor minden más és minden ember jobb lesz egy kicsit (vagy ahogy Sinkó Ferenc Az ördög karácsonya című történetében a földre látogató ördög megállapítja: az emberek azért szeretik annyira a karácsonyt, mert olyankor mindannyian olyanok lesznek, mint az angyalok); más esetben pedig az adhat okot a könnyezésre, hogy a baj és a fájdalom még karácsonykor sem mindig kerüli el az embereket (mint például Török Gyula Fehér Virág című művében).

Tovább

Címkék: novella, ekult, 2011 december, hunyadi csaba zsolt

2011.dec.22.

Írta: entropic 4 komment

Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában - A Visit from the Goon Squad

Jennifer Egan regénye igazi álomolvasmány volt számomra: a könyv teli van azokkal a csodás, okos és szellemes posztmodern játékokkal, amiket úgy szeretek s amikkel csak nagyon ritkán találkozom ennyire átgondolt és ennyire kevéssé öncélú formában, ugyanakkor a sok posztmodernkedés és a cseles, nagyon „irodalmi” megoldások ellenére a Goon Squad nem egy hűvös, lélektelen regény, amiben a forma a tartalom rovására megy, s amit csak csodálni lehet, szeretni viszont képtelenség.

A Goon Squad olyan regény, ami 13 egymással összefüggő, ugyanakkor egymástól függetlenül is olvasható novellából áll. Úgy rémlik, a hasonló szerkezetű, novellákból felépülő könyvekről gyakran állítják azt, hogy az egyes darabok önmagukban is teljes értékűek, viszont az egyes történetek jelentősége akkor válik világossá, ha mindegyik novellát ismerjük – de én eddig még egyetlen könyvvel kapcsolatban sem teszteltem ennek az állításnak az igazságtartalmát. Most viszont volt alkalmam tesztelni, mert a Goon Squad egyik fejezete, az Out of Body című írás korábban önálló novellaként is megjelent, s ezt a történetet én önmagában olvastam először. Amikor azt a novellát olvastam, még nem tudtam, hogy a történet valójában egy regény része, viszont úgy, ahogy volt, annyira jónak tartottam, hogy muszáj volt rögtön utánanéznem, ki lehet ez a Jennifer Egan, aki ilyen jókat ír – s így jutottam el ehhez a könyvhöz is.

Tovább

Címkék: posztmodern, angol nyelvű, pulitzer díj, 2011 december, jennifer egan

2011.dec.19.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Úgy tűnik, Erlend Loe nem tud olyat írni, amit én ne szeretnék. Persze négy jó könyv után amúgy is elég pozitívan állok mindenhez, amit ír, de a puszta rajongás azért nem lenne elég ahhoz, hogy szeressem minden egyes könyvét. Ahhoz az is kell, hogy jókat írjon – és szerencsére eddig még minden könyve jó volt. Ez is, noha az eddigi ötből ezt tartom a leggyengébbnek.

A Vegyesbolti csendes napok egy negyven év körüli házaspárról szól, akik egy német városkában töltik a nyári szünidőt. A feleség, Nina tanárként dolgozik és imád mindent, ami német; a férj, Telemann pedig színházi dramaturg, aki épp az első színdarabját készül megírni és előszeretettel tetteti magát németgyűlölőnek, csak hogy a feleségét bosszantsa. A férfi egyébként szerelmes Nigella Lawsonba, a Nigella falatozójának dús idomú szépségébe, úgyhogy az ideje nagy részét nem színdarabírással tölti, hanem azzal, hogy álmai hölgyéről ábrándozik.

Tovább

Címkék: erlend loe, 2011 november

2011.dec.17.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Mikszáth Kálmán: Mesés várak / A gyermekszobában

A Mikszáth Kálmán-életműsorozat utolsó kötetében két kötetnyi írás kapott helyet. A Mesés várakban Mikszáth az ország számos híres és legendás várát veszi sorra, és mindegyikről elmesél egy-egy rövid történetet vagy anekdotát. Számos írás szól az egyes várak építésének körülményeiről, de olvashatunk olyan várakról is, amelyeknek az eredete már a feledés homályába vész, viszont az évszázadok során annyiszor és olyan különös körülmények között cseréltek gazdát, hogy az méltó a megörökítésre. A várakhoz fűződő történetek között vannak humorosak és véresek egyaránt, és a mesékből megismerhetjük Magyarország történelmének számos híres vagy éppen hírhedt alakját is.

Nem tudom, milyen forrásokból dolgozott a szerző, amikor a Mesés várak történeteit írta, és nem tudom, a történetekben mennyi a kitalált elem, de ez nem is olyan fontos, mert a történetek a valóságtartalmuktól függetlenül szórakoztatóak, és nem számít, hogy Mikszáth regéiben mennyi a valóság és mennyi a mese, az biztos, hogy ezentúl más szemmel nézek majd jó néhány híres várra és várromra.

Tovább

Címkék: novella, mikszáth kálmán, ekult, 2011 október

2011.dec.15.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Jane Austen: Értelem és érzelem - Sense and Sensibility

Hiába szeretem ezt a regényt is (igazából nincs olyan Jane Austen-regény, amit nem szeretek), már jó régóta nem olvastam újra, mert volt valami homályos emlékem, hogy ebben a könyvben mintha mindig ősz lenne és esne az eső – én meg Jane Austent inkább a tavaszhoz szeretem kötni, nem az őszhöz. Aztán mivel ez a könyv volt a helyi Jane Austen-könyvklub első találkozójának témája, mégiscsak újraolvastam, és kiderült, hogy az Értelem és érzelemben nem esik mindig az eső – bár az is igaz, hogy ez a könyv kicsit kevésbé napsugaras, mint mondjuk a Büszkeség és balítélet, ami szerintem minden főbb szereplő szempontjából jól végződik.

Mint Jane Austen könyvei általában, ez a regény is a bonyolult 19. századi örökösödési szabályok áldozatává váló, többé-kevésbé pénztelen, ám viszonylag művelt fiatal lányok és a saját jellemük (vagy jellemtelenségük), a múltbeli rossz döntéseik és az őket mindenáron gazdag nővel megházasítani akaró, gonosz rokonaik miatt sínylődő ifjak közötti kapcsolatokról szól – amelyeknek csak egyféle kimenetele lehet: a házasság (s ezt a célt természetesen mind elérik az arra érdemesek).

Ostobácska lányregény ez? Szerintem nem. Két okból sem, s valószínűleg mindkettőről született már néhány ezer tanulmány, úgyhogy én csak egész röviden írok róluk.

Tovább

Címkék: újra, jane austen, angol nyelvű, 2011 november

2011.dec.12.

Írta: entropic 4 komment

Anthony Burgess: Nem fénylik, mint a nap - Nothing Like the Sun

Hogy ki volt William Shakespeare, arról mindannyian tudunk vagy tudni vélünk valamit: mindenki fel tudja sorolni legalább három-négy drámájának a címét, mindenki tud néhány adatot az életéről és mindenki ismeri az arcképét, amely nemcsak Burgess regényének címlapján, hanem valószínűleg az összes középiskolai irodalomkönyvben megtalálható.

A Nem fénylik, mint a nap főszereplője William Shakespeare, a regény pedig az ő élet- és fejlődéstörténete. Akár egy életrajzból, úgy ebből a könyvből is kiderülnek az afféle részletek, hogy Shakespeare hol nőtt föl, hogy kit vett feleségül és hogy mely színházaknak és társulatoknak dolgozott, miután Stratford-upon-Avonből Londonba költözött. Ez azonban csak a háttér, hiszen Burgess regénye mindarról szól, amiről a száraz életrajzok nem: milyen barát, szerető, apa volt Shakespeare? Miféle szenvedélyeknek hódolt és hogyan élt a mindennapokban? Honnan vette az ötleteket a drámáihoz és a szonettjeihez, ki vagy mi inspirálta őt? Milyen volt a jelleme – nyílt, óvatos, megalkuvó, egyenes?

Négyszáz év távlatából természetesen lehetetlen tudományos alapossággal és hitelességgel válaszolni az efféle kérdésekre – Anthony Burgess azonban nem tudományos munkát írt, hanem egy roppant okos és szórakoztató fiktív életrajzot, amelyben nem azt írja le, hogy milyen ember volt az „igazi” Shakespeare, hanem azt, hogy miféle ember is lehetett volna.

Tovább

Címkék: posztmodern, anthony burgess, ekult, 2011 november

2011.dec.09.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Márai Sándor: Istenek nyomában

Márai Sándor 1926-ban körutazást tett a mesés Keleten. Ez a könyv ennek az útnak a lenyomata: az író úti élményeit, kisebb-nagyobb kalandjait, izgalmait és csalódásait, valamint az utazás során megtapasztalt eseményekkel kapcsolatos elmélkedéseit tartalmazza. A kötet számos írása akár önállóan is olvasható, de azt hiszem, érdemesebb sorban haladni, hiszen vannak olyan gondolatmenetek, amelyek több írásban is felbukkannak, s amelyeket akkor tudunk igazán követni, ha olvastuk a korábbi darabokat is.

Az Istenek nyomában három részre tagolódik, a szerző keleti útjának főbb állomásai szerint. Az első részben Márai egyiptomi tartózkodásáról olvashatunk, s az ő lépteit követve bepillantást nyerhetünk Tutanhamon sírjába éppúgy, mint a legsötétebb kairói sikátorokba (ahol mellesleg bármikor megtörténhet, hogy egy idős arab férfi magyarul szól hozzánk, majd kedélyesen elcseveg velünk arról, hogy mi módon tudja a gyanútlan európai utazóról egy szempillantás alatt megállapítani, hogy magyar származású). Egyiptom mesebeli, különös, ősi és nyugodt világ, s lakóinak életfelfogása, egykedvűsége és nagyon kevéssel is beérő életmódja olyan, hogy azt az európai utazó csak némi csodálattal figyelheti, de megérteni talán soha nem fogja tudni.

Tovább

Címkék: útinapló, márai sándor, non fiction, ekult, 2011 október

2011.dec.07.

Írta: entropic 2 komment

Bret Easton Ellis: Az informátorok - The Informers

Olvastam már ezt a könyvet 3-4 évvel ezelőtt, de akkor nem tartottam éppen kimagaslónak, úgyhogy most, hogy újraolvastam, meglepődtem, milyen jó. (Tapasztalataim szerint Bret Easton Ellisnek amúgy is jót tesz az újraolvasás: eddig az Amerikai psychót kivéve minden könyvét jobbnak tartottam második vagy harmadik olvasásra, mint elsőre.)

A történetre, gondolom, fölösleges sok szót vesztegetni, hiszen az Informátorok (ami amúgy egymáshoz sok szállal kapcsolódó elbeszélések gyűjteménye) is a megszokott Bret Easton Ellis-i világban játszódik, ahol sosem történik semmi fontos: a tökéletes testű, szőke, kék (és üres) szemű, napbarnított, rémségesen gazdag és mindig valószínűtlenül fiatal (vagy annak látszó) emberek világában, akik egyáltalán nem tudnak mit kezdeni magukkal, úgyhogy általában drogozással, ivással, szexszel, napozással és számukra teljesen természetesnek tetsző erőszakos cselekedetekkel töltik el az idejüket.

Tovább

Címkék: novella, újra, bret easton ellis, 2011 december

2011.dec.05.

Írta: entropic Szólj hozzá!

W. Somerset Maugham: A legsötétebb óra - The Hour Before Dawn

1939 augusztusának utolsó napján a család apraja-nagyja összegyűlik Hendersonék vidéki kastélyában, hogy megünnepeljék Mrs. Henderson születésnapját. A vidék és az alkalom idilli, és bár van némi feszültség néhány családtag egymáshoz fűződő viszonyában, a hangulat alapvetően szeretetteljes és vidám: a Henderson szülők lánya, Jane és az ő férje, Ian szokás szerint egyfolytában ugratják egymást; a titokzatos munkát végző és emiatt gyakran hónapokig távol lévő Roger boldog, hogy újra látja feleségét, Mayt; a fiatal, pacifista érzelmű Jim a családdal élő német-osztrák menekültnek, Dorának csapja a szelet; míg a család legifjabb gyermeke, Tommy ott lábatlankodik mindenhol és jelenlétével mindenkit boldogabbá tesz.

Az idillnek azonban egycsapásra vége szakad, mivel másnap kitör a II. világháború, ami a Henderson család minden tagjának életére hatással lesz: a férfiak bevonulnak, a pacifista Jim kitart a meggyőződése mellett és a környékbeliek megvetését is vállalva inkább mezőgazdasági munkát vállal, mintsem háborúzni menjen, az ellenséges országból származó Dora helyzete bizonytalanná válik és már-már az internálás fenyegeti őt, a család nőtagjai pedig arra kényszerülnek, hogy a férfiak épsége miatt érzett aggodalmaikat félretéve szintén kivegyék a részüket a háborús erőfeszítésekből.

Tovább

Címkék: w. somerset maugham, ekult, 2011 október

2011.dec.02.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Roger Hargreaves: Miss Napsugár - Little Miss Sunshine

Valamelyik nap volt egy ráérős félórám, amit könyvesbolti lődörgéssel töltöttem el, s akkor akadt a kezembe ez a rövidke mesekönyv. Olvastam valahol, hogy Hargreaves jó meséket írt, úgyhogy gyorsan elolvastam a könyvet. (Ez kb. három és fél percig tartott.)

A történet hőse a bájosan idétlen, szeleburdi Napsugár kisasszonyka, aki utazás közben meglát egy útjelző táblát, amely a Jajországba vezető útirányt mutatja. Jajországban mindenki egész nap sír: a giliszták, a madarak, az egyszerű emberek és még a király is, a határon pedig szigorú tábla figyelmeztet arra, hogy az országban tilos a mosolygás, a kuncogás, a nevetés és a vihogás. Mondhatni, nem éppen ideális hely a mindig vidám Napsugár kisasszonyka számára, ő azonban nem retten meg, hanem behajt az országba, ahol rögtön főbenjáró bűnt követ el: nevetni merészel. A lányt a király színe elé viszik és felelősségre vonják, ám Napsugár kisasszonyka nem csügged, hanem tovább vihorászik, és féktelen jókedve segítségével végül sikerül mélyreható változásokat hoznia a boldogtalan Jajország életébe.

Tovább

Címkék: mese, 2011 október, roger hargreaves