Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Karácsonyfaerdő
A Karácsonyfaerdő című novellaválogatás magyar szerzők részben vagy egészben karácsonyi tárgyú írásait gyűjti össze. Annak ellenére azonban, hogy a karácsony mind a tizennyolc műben szerepel, az elbeszélések és a karácsony témájának megközelítési módjai meglepően változatosak: vannak novellák, amelyek a bibliai szereplők és az angyalok világában játszódnak és az ő szemszögükből ábrázolják az eseményeket (Thurzó Gábor – Hármas oltár; Móra Ferenc – Karácsonyi misztérium 1928-ban); vannak olyanok, amelyekben valamely földöntúli vagy isteni lény, vagy éppen egy halott szelleme tér vissza a földre karácsony napján, hogy igazságot szolgáltasson vagy teljesítse valamely arra érdemes ember legfőbb kívánságát (Mikszáth Kálmán – Az én pohárom; Dallos Sándor – Az aszú szőlő); és vannak olyanok írások is, amelyekben nem maga a történet a legfontosabb (vagy adott esetben nincs is történet), hanem egy jellegzetes élethelyzet, egy bizonyos életmód vagy éppen egy adott hangulat ábrázolása (Tömörkény István – Az ünnep hetén; Bársony István – Karácsonyfaerdő; Tömörkény István – Katonakarácsony).
Bár nem minden írást hat át az összes baj elviselését megkönnyítő és az egész világot betöltő szeretet érzése, és nem minden történet végződik jól, azért a témából adódóan természetesen a legtöbb elbeszélés igen érzelmes és megható. Így a karácsonyi hangulatra fogékony olvasó hol örömében pityeredhet el, mert a történet bebizonyítja, hogy karácsonykor minden más és minden ember jobb lesz egy kicsit (vagy ahogy Sinkó Ferenc Az ördög karácsonya című történetében a földre látogató ördög megállapítja: az emberek azért szeretik annyira a karácsonyt, mert olyankor mindannyian olyanok lesznek, mint az angyalok); más esetben pedig az adhat okot a könnyezésre, hogy a baj és a fájdalom még karácsonykor sem mindig kerüli el az embereket (mint például Török Gyula Fehér Virág című művében).
A sok megható történet közül véleményem szerint azok emelkednek ki, amelyekben némi humor is található (ilyen például Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai című írása és Herczeg Ferenc Karácsonyi levelek című műve), illetve azok, amelyekben nem a történet a lényeg, hanem a hangulat (ilyen például a címadó írás, amelyben az elbeszélő magányosan sétál egy behavazott fenyőerdőben és elmeséli, hogy milyen érzések és gondolatok futnak át az agyán séta közben).
Összességében úgy gondolom, hogy akinek kevés az év ezen szakában egyébként is mindenhonnan áradó karácsonyi érzés, és szüksége van némi segítségre ahhoz, hogy igazán ünnepi hangulatba kerüljön, az nyugodtan olvassa el ezt a kötetet – a benne foglalt írások biztosan meghozzák a kívánt eredményt.
