Könyv, egó, entrópia


2016.feb.15.
Írta: entropic 2 komment

Donna Tartt: Az Aranypinty - The Goldfinch

Ez a regény annyira jó, hogy valamivel a fele után elkezdtem aggódni, hogy túl hamar vége lesz, úgyhogy a gyors folytatás helyett inkább (félig-)pótcselekvésekbe menekültem: moziba mentem, befejeztem két másik könyvet, görkoriztam, meg ilyenek – csak hogy minél távolabb kerüljön a pillanat, amikor a…

Tovább

Sam Shepard: Az elásott gyermek - Buried Child

Sam Shepard drámáiban, már azokban, amiket ismerek, visszatérő téma a családi örökség/átok kérdése, és a fejlődés lehetetlensége. Shepard világában a család valami olyasmi, amiből nincs menekvés, ami mindig visszahúz, és ahol nincs lehetőség változásra és változtatásra, csak ugyanazok a minták…

Tovább

Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete - The Brief Wondrous Life of Oscar Wao

Úgy két éve az Így veszíted el is nagyon bejött, és most ez is.Az alkotóelemek ebben a könyvben is nagyjából ugyanazok: dominikai-szexmániásság; kivándorló- és bevándorlólét és a soha nem múló vonzalom Dominika iránt, ami lehet, hogy nem is vonzalom, hanem honvágy, vagy visszahúzó átok, s ami mintha…

Tovább

Jennifer Egan: Az elszúrt idő nyomában - A Visit from the Goon Squad

Jennifer Egan regénye igazi álomolvasmány volt számomra: a könyv teli van azokkal a csodás, okos és szellemes posztmodern játékokkal, amiket úgy szeretek s amikkel csak nagyon ritkán találkozom ennyire átgondolt és ennyire kevéssé öncélú formában, ugyanakkor a sok…

Tovább

Edith Wharton: Az ártatlanság kora - The Age of Innocence

Általában azokat a könyveket olvasom újra, amelyek elsőre is maradandó nyomot hagytak bennem, s amelyeket újra át akarok élni, de persze akadnak kivételek.   Egyrészt vannak olyan regények, amelyek lassan engednek közel magukhoz, de én nem adom fel, és mindenképpen a végükre…

Tovább
süti beállítások módosítása