Könyv, egó, entrópia


2014.júl.11.
Írta: entropic 2 komment

Lévai Balázs: Lovasi

A poszt alcíme lehet az, hogy: A Kispál és a borz meg én. De főleg én. Ahogy arról már bizonyára elmélkedtem az elmúlt évek során, a zene nekem az összes többi művészetnél személyesebb és elválaszthatatlanabb az éntől meg az emlékektől, szóval zenéről (meg zenészekről)…

Tovább

Sandro Monetti: Aki a király hangján szólt: Colin Firth - Colin Firth: The Man Who Would be King

Colin Firth nem olyan színész, akinek a szerelmi életével tele van az internet, és nem is olyan, akivel kapcsolatban minden héten olyan cikkeket olvashatunk, miszerint már megint valami zűrbe keveredett, miközben részegen/bedrogozva partizott valahol Hollywoodban. Colin Firth első…

Tovább

Alexander Masters: Stuart: Egy élet visszanézve - Stuart: A Life Backwards

Alexander Masters egy hajléktalanokat segítő cambridge-i intézményben, a Wintercomfortban ismerkedett meg Stuart Shorterrel, a többszörösen börtönviselt, drogos, alkoholista, borderline személyiségzavaros, izomsorvadásban szenvedő, öncsonkításra és dühkitörésekre hajlamos,…

Tovább

Kaththea A. Rowland: Placebo - Sebzetten és összetörve

Több, mint tíz éve töretlen lelkesedéssel hallgatom a Placebót, többnyire van nálam legalább egy albumnyi zene tőlük, és eddig egyedül az ő kedvükért tettem meg azt, hogy felráztam magam a kényelmes, otthonülős életformámból, és 2006-ban elmentem a Szigetes koncertjükre. Ezt…

Tovább
süti beállítások módosítása