2006 és 2012 után harmadszor is megnéztem a Placebót élőben, és megállapítottam, hogy van változás – az idő okozza. (Nagyon bölcs vagyok.)
Az első két alkalommal még mindannyian nagyon fiatalok voltunk – a Placebo is meg én is. Én speciel gyakran gondolom azt, hogy még most is nagyon fiatal…
Tévhitek, amelyek megdőltek ezen a koncerten:
Én már túl öreg vagyok ehhez az egészhez – nem, dehogy vagyok.
Ülve nem lehet táncolni – de, lehet. Igaz, időnként azt kívántam, bár a lenti, táncolós szektorba szólna a jegyem, nem pedig a nézőtér ülős részére, de amikor lenéztem a néha igen…
A poszt alcíme lehet az, hogy: A Kispál és a borz meg én. De főleg én. Ahogy arról már bizonyára elmélkedtem az elmúlt évek során, a zene nekem az összes többi művészetnél személyesebb és elválaszthatatlanabb az éntől meg az emlékektől, szóval zenéről (meg zenészekről)…
Úgy egy évvel ezelőtt találkoztam először a Suuns zenéjével, amikor egy késő este lustán kattintgattam a YouTube-on a kapcsolódó videók között, amiket egy ismerős szám mellé kisorsoltak. Nagyon szeretek így új zenéket keresni, és elégedett vagyok a rendkívül kifinomult…
Erika M. Anderson (művésznevén EMA) 2011-es lemeze nem éppen háttérzenének való, és nem ajánlott olyankor hallgatni, amikor az ember épp úgy van vele, hogy „mindegy, csak valami szóljon” – persze lehet így is hallgatni, de akkor csak megfájdul a fejünk az énekesnő zajos,…
Anna Enquist regénye a zenére, egész pontosan Bach Goldberg-variációk című művére épül. A könyv névtelen főszereplője, egy zongorista nő felnőtt lánya tragikus halála utána belefog abba, hogy megtanulja (újratanulja) a Goldberg-variációkat, amelyekkel fiatalabb korában…
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a Smashing Pumpkins általam ismert munkásságát, ez a szó a „melankolikus” lenne. A melankólia a zenekar minden dalában megmutatkozik valamilyen formában: hol az énekes Billy Corgan szövegei törik össze a hallgató szívét költői képekkel,…
Néha már azt hiszem, kinőttem az önfeledten sikongatós tinilányos korszakomból, de aztán mindig történik valami, ami bebizonyítja, hogy tévedtem: például elmegyek a Szigetre, és rájövök, hogy még mindig remekül tudok a Placebóra visongani – és igazából azt remélem, ez…
Direkt a Parov Stelar Band kedvéért mentem el egy napra az idei Hegyalja Fesztiválra. Az idő délután még szép volt, és a délutáni-kora esti koncerteken is jól elszórakoztam, de azért végig az este fél 12-t vártam, amikor a Parov Stelarnak színpadra kellett lépnie. Gondoltam,…
Az EZ Basic új EP-jét, sőt úgy általában az egész zenekart szinte előbb hallottam élőben, mint hogy „rendesen” (értsd: a stúdióalbumok néhány tucattól néhány százig terjedő számú meghallgatása) belemélyedtem volna a munkásságukba – a zenekar május eleji, debreceni…