2006 és 2012 után harmadszor is megnéztem a Placebót élőben, és megállapítottam, hogy van változás – az idő okozza. (Nagyon bölcs vagyok.)
Az első két alkalommal még mindannyian nagyon fiatalok voltunk – a Placebo is meg én is. Én speciel gyakran gondolom azt, hogy még most is nagyon fiatal…
Néha már azt hiszem, kinőttem az önfeledten sikongatós tinilányos korszakomból, de aztán mindig történik valami, ami bebizonyítja, hogy tévedtem: például elmegyek a Szigetre, és rájövök, hogy még mindig remekül tudok a Placebóra visongani – és igazából azt remélem, ez…
Ha megkérdezné valaki, ki a felelős azért, hogy lassan tizenöt éve töretlenül rajongok a nyavalygó-vinnyogó, dühvel vegyes önsajnálattal átitatott hangú férfiénekesekért, egy percig sem kellene gondolkodnom a válaszon: a Placebo frontembere, Brian Molko. Persze nagyon…
Több, mint tíz éve töretlen lelkesedéssel hallgatom a Placebót, többnyire van nálam legalább egy albumnyi zene tőlük, és eddig egyedül az ő kedvükért tettem meg azt, hogy felráztam magam a kényelmes, otthonülős életformámból, és 2006-ban elmentem a Szigetes koncertjükre. Ezt…