Ulisse, eme 21. századi (kevéssé) leleményes Odüsszeusz életében valahogy semmi sincs rendben. A férfi a Forge nevű kis könyvkiadóban dolgozik, és mivel álmatlanságtól szenved, az éjszakákat a kiadóba özönlő, általában vacakabbnál vacakabb gépiratok olvasásával tölti, a…
Vladimir Nabokov regénye ál-önéletrajz (-féleség), melynek főhőse és elbeszélője az orosz-amerikai író, Vagyim Vagyimovics N. A könyvben az emigráns író élettörténetét (és írói karrierjének folyását) követhetjük nyomon, onnantól kezdve, hogy huszonéves korában…
Mielőtt még bármi mást is mondanék, gyorsan le akarom írni, hogy ez a könyv elbűvölő és zseniális. S mielőtt még bármit is írnék arról, hogy miért találom elbűvölőnek és zseniálisnak, a rend kedvéért leírom, hogy miről szól.Van egy E/2-ben megszólított-megjelenített…
A regény sportriporterként dolgozó narrátora egy szombati napon megérkezik egy jellegtelen angol kisvárosba, hogy a délutáni focimeccsről tudósítson. Nem is igen törődik a környezetével, de aztán hirtelen rájön, hogy ezt a várost ismeri: járt már itt, még egyetemistaként, hogy…
Azt már írtam úgy fél évvel ezelőtt, a Fuharosok kapcsán, hogy fura ellenérzésekkel viseltetek Esterházy Péter művei iránt. Ennek persze számos oka van, s ezekről is írtam már, gyanítom, hogy többször is – a legfontosabb közülük az, hogy a mai-magyar-posztmodernt sokszor…
Olvastam már sokkal jobb posztmodern novellákat és regényeket azóta, hogy 2005-ben először olvastam az Entrópiát, és persze most már látok benne néhány gyengeséget is (ezeket főleg azután lett volna nehéz nem észrevennem, hogy kb. két éve újraolvastam [persze nem előszörre] a…
Ha véletlenül elfelejtettem volna, miért bírom a posztmodernt, akkor ezt a könyvet olvasva most újra rájöttem volna biztos. Bart István szerintem nagyon jó válogatást készített, és a különböző szerzők novelláival a posztmodern elég sok jellemzőjét sikerült bemutatnia ebben a…
A Bajnokok reggelije a kedvenc Vonnegut-regényem. Ez volt az író első könyve, amit olvastam fiatal tizenévesen, és akkor óriási élmény volt azt tapasztalni, hogy így – látszólag random módon, igazi történet nélkül, csapongva, mesélősen, kaotikusan,…
Nemrég kaptam egy emailt a könyv írójától. Azt írta, bírja a blogomat (az angolt), és megkérdezte, nem érdekelne-e engem ez a könyve, ami most fog megjelenni. Azt mondta, a regény (vagyis inkább kisregény) egzisztencialista kérdésekkel foglalkozik, és szomorú. Mondtam, hogy…
A Tárgyak megtévesztően nehéz és nehezen olvasható könyv. Alig 150 oldal, és bár nincs értelme a terjedelemből bármiféle előzetes következtetést levonni, azért a mindennapi tapasztalatom azt mutatja, hogy egy 150 oldalas könyvet általában egy fél délután alatt el lehet olvasni…