Olvastam egyszer a statisztikailag biztosan megalapozatlan és megalapozhatatlan állítást, miszerint gondolataink legalább 99%-a emberi fogyasztásra alkalmatlan – szerintem nem is feltétlenül a tartalom miatt (bár az is elég komoly ok lehet), hanem a forma (formátlanság) miatt. Persze, tudatfolyam,…

Bradley Garrett úgy határozott, hogy az urbexről* írja a PhD-dolgozatát – nagyjából ez a könyv az. De nem ám csak kívülről vizsgálja a dolgot (kívülről vizsgálva alkalmasint tiszta hülyeségnek, túlságosan veszélyesnek, esetleg devianciának tűnhet ez a tevékenység), hanem ő maga is tagja lesz egy…

Én imádom GMB-t, és továbbra is izgatottan figyelem, bármit csinál, de a forró szerelem, ami úgy egy éve a His Bloody Project olvasásakor ébredt bennem, majd pedig idén a Disappearance of Adèle Bedeau olvasásakor fokozódott, most ezt a regényt olvasva kicsit csillapodott. Semmi okom komoly…

Rájöttem az egyik lehetséges magyarázatra, hogy miért vannak annyira felülreprezentálva a szuperintelligens, hatalmas szókinccsel és fantasztikusan tekervényes aggyal megáldott tinik a kamaszregényekben: azért, mert az adott regény szerzője – mivel ő maga többnyire már nem kamasz – valószínűleg…

Rejtély, hogy vagyunk képesek egyáltalán felnőni (persze nem tudom, tényleg képesek vagyunk-e). Mialatt végigolvastam ezt, egy csomó minden eszembe jutott, a felnövésről is (a sajátomról, dolgok, amiket már azt hittem, elfelejtettem, de most eszembe jutottak, de majd újra elfelejtem őket), meg a…

Szerintem simán összeollózhatnám ezt a posztot az előző kötetekről írottakból, de most lusta vagyok visszaolvasni magam. Valószínűleg így is nagyon hasonló lesz, amit írok, mert – erre rájöttem 2011 óta, mióta olvasom a sorozatot – a Best American-antológia már-már nevetséges módon ugyanolyan minden…

Az elég sokat elmond (nekem magamnak legalábbis), hogy majdnem két hétig tartott elolvasni ezt a nyamvadt 500 oldalt. Nem mondanám, hogy annyira untam (mert annyira nem), de azt se mondanám, hogy nem találtam bármi más dolgot vagy történést érdekesebbnek ennél (mert igen). Szóval Welsh folytatta a…

A cirkusz:Néha nem tudom elképzelni, hogyan maradnak működőképesek a cirkuszok; nem ismerek embert, aki szeretné őket. Persze biztos nem beszéltem még elég emberrel a cirkuszokról, de akivel beszéltem, az mind utálta és/vagy rettegte őket. Én is. A barátságok, főleg a nagy-életreszólóak:Azokba…

Rég olvastam ennyire bájos és egyben igazi regényt. Dodie Smith regénye a Jane Austen-i a házasság mindenek felett-történetek modern átirata, és közben csodálatosan önmaga. A történet elbeszélő-főszereplője a 17 éves Cassandra, aki kedvesen (de tényleg: kedvesen! nem idegesítően, nem utálatosan,…

Kitaláltátok volna, hogy én egy (leszokóban lévő) krónikusan kedves ember vagyok?   Meglehet, nem, mert vannak mindenféle stratégiáim, hogy hogyan ne látszódjak annak (az életben kevéssé működnek; a neten lehet, hogy valamivel jobban), de az igazság az, hogy krónikusan kedves vagyok, ami sokkal…