Olvastam egyszer a statisztikailag biztosan megalapozatlan és megalapozhatatlan állítást, miszerint gondolataink legalább 99%-a emberi fogyasztásra alkalmatlan – szerintem nem is feltétlenül a tartalom miatt (bár az is elég komoly ok lehet), hanem a forma (formátlanság) miatt.

Persze, tudatfolyam, tudjuk, milyen az, asszociációk és emlékek és bevillanó, nem-kapcsolódó gondolatok között bolyongani, de ez a regény a következő szintre emeli a dolgot és mintegy azt illusztrálja, hogy ami az agyunkban megy, az nem is feltétlenül nyelvvel kifejezhető.

Szóval akkor hogy lesz ebből regény (ami azért általában mégiscsak nyelvből áll)? A szerző módszere, hogy a főszereplő/elbeszélő lány fejében lévő mindenfélét a hagyományos szórendet, mondatszerkezeteket és -határokat lazán figyelmen kívül hagyó mondatokkal fejezi ki, valahogy így:

For you. You'll soon. You'll give her name. In the stitches of her skin she'll wear your say. Mammy me? Yes you. Bounce the bed, I'd say. I'd say that's what you did. Then lay you down. They cut you round. Wait and hour and day.

Fárasztó, nem?

Tényleg az; az elmúlt években elővettem párszor a könyvet, hogy majd most jól elolvasom, de három sor után inkább mindig meggondoltam magam.

Na de most eljött az idő, és úgy tapasztaltam, bele lehet jönni ebbe is – úgy 30 oldal után már egész elképzelhető, hogy tényleg, így is lehet írni, és még meg is lehet érteni. Sőt: még bele is lehet feledkezni – a regény zaklatott, lázas, intim, a legkaotikusabb és legellentmondásosabb és leggyengédebb és legkegyetlenebb gondolatokat és érzéseket egyidejűleg láttató stílusa sokszor nagyon szép, és a szövegnek néha egészen különös zenei/vers-szerű ritmusa van, ami teljesen a hatalmába kerít, és bár nagyon nem jó ennyire közel lenni/benne lenni valakinek az agyában (nem is bírtam egyszerre sokat olvasni belőle), de hogy a szöveg erős és hatásos, az tagadhatatlan.

Egyébként – amiről szó van (hagyományosabb irodalomban ez „történet” néven is ismert).
A regény valami eldugott ír vidéken játszódik, és van benne minden, ami az ír irodalomban gyakran előfordul: katolicizmus és lázadás ellene, nyomor, elhanyagoltság, erőszak, kevéssé egészséges családi és szexuális viszonyok, stb.

A történet kerete az elbeszélő lány és a bátyja közötti viszony. A fiú egy kiskori agydaganat következtében enyhén mozgás-, látás- és értelmi sérült, a lány pedig nagyjából az egész életét a bátyja árnyékában tölti. Először próbálja őt óvni a gonosz világtól, majd felnővén elmenekül otthonról és a bátyja ellenében próbál saját ént építeni, amihez elég drasztikus módszereket választ, amelyek csak átmenetileg működnek, és aztán persze minden egyre rosszabb lesz.

S bár a bátyjával ellentétben a lánynak semmi baj az értelmi képességeivel, attól még nem lesz kisebb a zűrzavar az agyában, és attól még nem tud ügyesebben megbirkózni az élete nehézségeivel, amiből van neki bőven. Maga a történet is elég durva, de ebben a stílusban elmesélve meg végképp az, és az olvasmányélmény kényelmetlensége kb. a Butcher Boy vagy a Blood and Guts in High School c. regényekével vetekszik. (Ezek a könyvek témájukban is hasonlóak.)

Mazochista és/vagy lelkileg igen stabil időszakokra ajánlott.