Azt írja a sorozatszerkesztő, Heidi Pitlor az előszóban, hogy szerinte ebben az évben volt a legjobb novellatermés, mióta (hat éve) ő szerkeszti ezt a sorozatot (amiben amerikai és kanadai magazinokban megjelent novellákból válogatnak). Az első egy-két novellát elolvasva nem voltam…
Nem tudom, miért olyan félelmetesek a tükrök. Az összes tükrös történet, amit ismerek, ijesztő. Ez is az, pedig nem is annyira horrornovella vagy rémtörténet ez, inkább egy modern városi (tan)mese, benne némi fantasztikummal (vagy mágiával, vagy mágikus realizmussal).A…
Mielőtt Jennifer Egan csodálatos, agybizsergető, s egyben szívszaggatóan szép posztmodern könyveket kezdett volna írni, írt olyan könyvet is, mint az Emerald City, ami egyáltalán nem posztmodern, viszont semmivel sem kevésbé szép és szívszaggató, mint mondjuk az írónő A Visit…
Eléggé megtévesztő könyv ez, és minél többet gondolkodom rajta, annál dühösebb vagyok rá, úgyhogy gyorsan írok róla, amíg még nem vagyok túlságosan dühös. (A poszt spoileres.)A történet főszereplője a tizenöt éves Craig, aki depressziós. A fiú okos, szellemes, kreatív,…
Nem emlékszem, mikor volt olyan utoljára, hogy majdnem egy hónapig tartott, mire egy regényt végigolvastam. Non-fiction könyvek gyakran még tovább is tartanak, na de regények – még a Súlyszivárványt is végigolvastam nagyjából két és fél hét alatt, pedig az legalább ötször…
Mondtam már sokszor, hogy nagyon szeretek könyveket újraolvasni. Ilyenkor az általában úgy van, hogy szóba kerül egy könyv, vagy eszembe jut belőle egy részlet vagy egy mondat, és úgy érzem, azonnal azt a könyvet kell olvasnom. A Szenvedéllyel is így volt, az újraolvasás vágyát…
Szeretem azt képzelni, hogy az életben nem olyasmiken múlnak a legnagyobb dolgok, hogy valaki megtesz vagy nem tesz meg egyetlen apróságot, vagy hogy kimond vagy nem mond ki egyetlenegy szót. Néha persze szeretem azzal szórakoztatni magam, hogy lépésről lépésre végiggondolom egy…
A Bajnokok reggelije a kedvenc Vonnegut-regényem. Ez volt az író első könyve, amit olvastam fiatal tizenévesen, és akkor óriási élmény volt azt tapasztalni, hogy így – látszólag random módon, igazi történet nélkül, csapongva, mesélősen, kaotikusan,…
Nemrég kaptam egy emailt a könyv írójától. Azt írta, bírja a blogomat (az angolt), és megkérdezte, nem érdekelne-e engem ez a könyve, ami most fog megjelenni. Azt mondta, a regény (vagyis inkább kisregény) egzisztencialista kérdésekkel foglalkozik, és szomorú. Mondtam, hogy…
Nagyjából semmit sem tudtam e kötet válogatójáról és szerkesztőjéről – amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet és rutinból rákerestem Gertrude Gelbin nevére, semmi említésre méltót nem találtam, de persze nem is kerestem túl elszántan. Mindenesetre olvasás közben időnként…