Riikka Pulkkinen: Igaz
Riikka Pulkkinen regénye egy finn család három generációjának életét és titkait tárja fel, szépen, finoman, érzékenyen. A regény jelen idejében megismerjük az idős festőművészt, Marttit, és feleségét, aki rákban haldoklik. Elsa közeledő halálának tudatát minden családtag másként éli meg: Elsa maga szeretné minél jobban kiélvezni azt a kis időt, ami még hátravan neki; Martti próbál lélekben felkészülni a fájdalomra, ami hamarosan vár rá; lányuk, az orvos Eleonoora arrogáns professzionalizmust színlelve gondoskodik az anyjáról; Eleonoora egyik lánya, a szerelmi bánattól sújtott Anna pedig elkezd egyre több időt tölteni a nagyszüleivel. És éppen a fiatal, de az élet rejtett történéseit és az emberek eltemetett fájdalmait ösztönösen ismerő és értő Anna az, aki véletlenül rábukkan egy régi, már-már elfeledett titokra, amelyről látszólag oly tökéletes, szerető, összetartó családjának tagjai évtizedek óta nem hajlandók beszélni, abban a hitben, hogy amiről nem beszélnek, az nem is fog többé fájni.
A titok neve: Eeva. Eeva sok évvel korábban Eleonoora bébiszittereként dolgozott, és az a néhány év, amit a túláradóan érzelmes, gondoskodó természetű lány a családdal töltött, minden érintettben maradandó nyomokat hagyott, bár a családtagok a későbbiekben mindent megtettek, hogy elhalványítsák az Eevával kapcsolatos emlékeiket. Érthető hát, hogy nem mindenki örül Anna véletlen felfedezésének, ám a dacos, melankolikus lány nem hagyja, hogy a családja továbbra is hazugságok között éljen, és szép lassan kideríti, miért számít Eeva neve régóta tabunak.