Stephen Crane: Sárga Ég új asszonya - The Bride Comes to Yellow Sky
Stephen Crane anti-westernje (vagy western-paródiája) az egyik örökös kedvenc novellám. Első pillantásra (vagy első olvasásra – a legvégéig) persze igazi westernnek tűnik ez: van benne jófiú, rosszfiú, fokozódó feszültség, a baljós csendet megtörő lövések, végső leszámolás, meg még tipikus vadnyugati söntés is, ami előtt – bár ez nincs megemlítve – ördögszekerek gurulnak mindenfelé a porban. Viszont Crane az összes vadnyugati hagyományt-klisét a visszájára fordítja, egyszerűen és ironikusan – s ez nekem nagyon tetszik.
Kezdjük mondjuk a novella eredeti címével, ami kellemesen vadnyugati hangzású – akárhány westernt el tudok képzelni efféle címmel és történettel, hogy „Ősellenség-haramia a városba érkezik” (nem is kell sokáig képzelődnöm persze, a Délidő c. film épp ilyesmiről szól). Itt viszont már a cím is a westernhagyomány ellen megy: nem veszedelmes bűnöző érkezik a városba (a városnak már megvan a maga rezidens banditája), hanem éppenséggel Yellow Sky rendőrbírójának, Jack Potternek az újdonsült felesége – egy hétköznapi, ártalmatlan nő, akinek még neve sincs a történetben, s akiről igazán nem lehet elképzelni, hogy sok vizet zavar majd a városban.