Mint ismeretes, tavaly ilyenkor, a 4. évforduló előtt korántsem voltam biztos abban, hogy a blog megéri majd az 5. születésnapját is, úgyhogy meglep valamelyest, hogy még mindig megvagyok.

Mert persze megvagyok.

Az, hogy majd' egy hónapja nem volt itt semmi érdemleges, nem jelenti azt, hogy váratlanul megszűntem blogolni; olyat úgysem csinálnék – ha abbahagynám, biztosan szólnék róla. A mostani nem-blogolás oka meg éppenséggel könyvekkel kapcsolatos: január elején ideköltöztettem végre mind az összes könyvemet, és a nagy örömömben gyorsan újraolvastam mindenfélét, ami már hiányzott. Volt, amiről már írtam régen, és nem akartam még egyszer, és volt, amiről nem írtam korábban, és nem fogok ezután sem.

Úgyhogy a blog januárban tele volt szellemposztokkal (amikkel – és úgy általában a blogírással – kapcsolatban ajánlom Katherine Grey szép posztját), és bár igencsak aktív voltam, ennek itt nincs nyoma.

Mindenesetre: ritkásan, minimalistán, kiszámíthatatlanul – de megvagyok, és azt hiszem, meg is leszek még egy darabig. Most nincsenek olyan kétségeim, mint tavaly ilyenkor, és úgy nagyjából biztosra veszem, hogy még jövő ilyenkor is írni fogok.

Ami tehát az elkövetkező évet illeti: valószínűleg hasonló módon zajlik majd, mint a tavalyi: írok, amikor van kedvem, de semmiről nem írok kötelezően. A tavalyi, mondjuk úgy, kísérleti év tapasztalatai alapján azt gondolom, havi 0-4 poszt várható idén.

S ha olvastok engem idén is, annak örülni fogok. Nélkületek biztos nem lett volna soha ötödik blogévforduló – de szerintem még első sem.