Mieke Bal: Narratology - Introduction to the Theory of Narrative
Úgy öt-hat évvel ezelőtt, Abádi Nagy Zoltán valamelyik szemináriumán hallottam először erről a könyvről, s mivel már akkor is nagyon érdekeltek az afféle kérdések, hogy hogyan működnek a különböző szerkezetű szövegek, hogy milyen elemekből épül fel és hogyan hat egy narratíva, és hogy a narrátor személye mennyire befolyásolja azt, hogy hogyan értelmezünk egy szöveget, ezért rögtön el is határoztam, hogy egyszer majd elolvasom Bal könyvét, s ezt most meg is tettem.
Mieke Bal ebben a könyvében, ahogy a címe is mutatja, a narratívák elméletébe nyújt betekintést, és sok egyéb mellett megpróbálja rendszerbe foglalni, hogy milyen fontosabb elemei és aspektusai (ez az ő szava) vannak egy narratívának; miféle narrátorok és fokalizálók léteznek s ezek hogyan manipulálják az olvasót; hogy milyen módokon jelenhet meg az idő és a tér egy narratívában; vagy hogy miért megfoghatatlanok a narratívákban szereplő karakterek.
Bal alaptézise, hogy egy narratívának három rétege van. Az első a szöveg: ez az egyetlen réteg, ami kézzelfogható s amit az olvasó valójában megtapasztal. A második a történet, amit a szöveg elmesél (s a történetben benne van az a mód is, ahogyan a narrátor elmeséli az eseményeket). A harmadik pedig a fabula, a „lényeg”, a váz, vagyis mindaz, ami az olvasóban megmarad az adott műből, miután az olvasás során feldolgozta magában a történetet. (A fabula és a történet természetesen nem azonos egymással, s a különbséget általában különleges időkezelésű művekkel szokás érzékeltetni, mint pl. a Ponyvaregény vagy a Memento c. filmekkel, amelyekben a történet összevissza vagy fordított sorrendben ismerteti meg a befogadóval a fabulát.)
