Könyv, egó, entrópia

2011.aug.24.
Írta: entropic 2 komment

Mieke Bal: Narratology - Introduction to the Theory of Narrative

Úgy öt-hat évvel ezelőtt, Abádi Nagy Zoltán valamelyik szemináriumán hallottam először erről a könyvről, s mivel már akkor is nagyon érdekeltek az afféle kérdések, hogy hogyan működnek a különböző szerkezetű szövegek, hogy milyen elemekből épül fel és hogyan hat egy narratíva, és hogy a narrátor személye mennyire befolyásolja azt, hogy hogyan értelmezünk egy szöveget, ezért rögtön el is határoztam, hogy egyszer majd elolvasom Bal könyvét, s ezt most meg is tettem.
 
Mieke Bal ebben a könyvében, ahogy a címe is mutatja, a narratívák elméletébe nyújt betekintést, és sok egyéb mellett megpróbálja rendszerbe foglalni, hogy milyen fontosabb elemei és aspektusai (ez az ő szava) vannak egy narratívának; miféle narrátorok és fokalizálók léteznek s ezek hogyan manipulálják az olvasót; hogy milyen módokon jelenhet meg az idő és a tér egy narratívában; vagy hogy miért megfoghatatlanok a narratívákban szereplő karakterek.
 
Bal alaptézise, hogy egy narratívának három rétege van. Az első a szöveg: ez az egyetlen réteg, ami kézzelfogható s amit az olvasó valójában megtapasztal. A második a történet, amit a szöveg elmesél (s a történetben benne van az a mód is, ahogyan a narrátor elmeséli az eseményeket). A harmadik pedig a fabula, a „lényeg”, a váz, vagyis mindaz, ami az olvasóban megmarad az adott műből, miután az olvasás során feldolgozta magában a történetet. (A fabula és a történet természetesen nem azonos egymással, s a különbséget általában különleges időkezelésű művekkel szokás érzékeltetni, mint pl. a Ponyvaregény vagy a Memento c. filmekkel, amelyekben a történet összevissza vagy fordított sorrendben ismerteti meg a befogadóval a fabulát.)
Tovább

Enrico Brizzi: Dicshimnusz Oscar Firmian személyéről és feddhetetlen stílusáról

Ezt a regényt is véletlenül láttam meg az akciós könyvek kupacában az Alexandrában, és a bájosan idétlen címe és borítója miatt muszáj volt belenéznem. Elolvastam az első két oldalt, és a narrátor bombasztikus-cikornyás stílusa (ami egyébként kicsit emlékeztet a Montecore c. regény narrátorának stílusára) annyira tetszett, hogy rögtön meg is vettem a regényt.
 
A meglehetősen kusza, váratlan felfedezésekben és véletlen egybeesésekben gazdag történet főhőse a sármos Oscar Firmian, aki korábban „Becserkésző Prométheusz” néven azzal vált hírhedtté, hogy híres személyek közelébe férkőzött, majd (gyakran az adott személyek tudta nélkül) magnóra vette a velük folytatott beszélgetéseit, s leleplező interjúköteteket készített a beszélgetések alapján. Oscar a történet kezdetekor többé-kevésbé visszavonultan él, ám régi barátja és egyben irodalmi ügynöke, Gabrio Spichisi (aki egyébként a történet elbeszélője is) váratlanul újabb megbízatással keresi meg: fel kéne kutatni a híres amerikai rockzenekar énekesét, a nyomtalanul eltűnt Evander Deltoidot és interjút kéne készíteni vele. Oscar némi ellenkezés után vállalja a feladatot, de a nyomozás nem egyszerű, ráadásul hősünk figyelmét az is elvonja, hogy megismerkedik a sikeres, fiatal és gyönyörű írónővel, Martinával, akibe rögtön szerelmes lesz, s ez persze mindenféle bonyodalmakhoz vezet.
Tovább

Gion Nándor: Műfogsor az égből

Nem tudom, jó ötlet-e egy író életművének megismerését mindjárt egy nagy falattal kezdeni. A gyűjtemények, az antológiák és egy író vagy költő összes műveit tartalmazó kötetek egyébként is mindig elbizonytalanítanak, általában már a puszta méretüknél fogva. Így talán nem meglepő, hogy ezt a vaskos kötetet is némi félelemmel vettem kézbe. A könyv a szerző összes elbeszélését és novelláját tartalmazza, azokat is, amelyek korábban már megjelentek más kötetekben, és azokat is, amelyek nem.
 
Ha Gion Nándor más műveit nem is ismerjük, úgy gondolom, ebből a kötetből nagyjából képet kaphatunk mindazokról a témákról, amelyek a szerzőt foglalkoztatták, és az általa előszeretettel használt szerkesztési formákat, történetmesélési módokat és stiláris eszközöket is megismerhetjük.
 
Ami a témaválasztást illeti, a gyűjtemény elején főleg a bibliai vagy mitológiai alakokról szóló történetek dominálnak, amelyekből ugyan kiderül, hogy Gion érdekesen tud mesélni, én mégis úgy gondolom, hogy az író mesélőtehetsége és remek valóságábrázoló képessége a későbbi írásokban bontakozik ki igazán. A kötet nagy részében ugyanis a pár évtizeddel korábbi történelmi események háttere előtt zajló történeteket olvashatunk, s ezek már csak a témaválasztásuk miatt is érdekesebbek számomra, mint a bibliai-mitológiai történetek
Tovább

Joshua Ferris: Aztán eljött a vég - Then We Came to the End

Nick Hornby Vájtfülűek brancsa c. könyvében olvastam Joshua Ferris regényéről. Elsősorban az keltette fel a figyelmemet, hogy Hornby elmondása (meg a regényből idézett részlet tanúsága) szerint Ferris regénye többes szám első személyben íródott. Ilyesmit eddig még nem olvastam, úgyhogy ha a könyv egyébként teljesen érdektelen lett volna a számomra, valószínűleg akkor is elolvastam volna pusztán az érdekes narráció miatt.
 
A regény egy válságban lévő reklámügynökség mindennapjairól szól. A munka egyre kevesebb, folynak a leépítések, és senki nem érezheti biztonságban magát, ezért aztán mindig mindenki úgy tesz, mintha égne a keze alatt a munka, hiszen senki nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy nincs semmi dolga, mert félő, hogy akkor ő lesz a következő, akit elküldenek. A munka látványos imitálásának órái között persze elég sok üres idő akad, amit a munkatársak sztorizgatással, kávézással, pletykálkodással és folyamatos pánikkeltéssel töltenek ki.
 
Bár mindig akad valami irodai téma, ami éppen kitüntetett helyet foglal el a ráérős munkatársak képzeletében (pl. hogy vajon megtartja-e a gyerekét Amber, aki az irodában melegedett össze a nős Larryvel; vagy hogy mi lehet az oka annak, hogy Janine, aki nemrég veszítette el a lányát, minden ebédidőt a közeli McDonald's játszórészlegében tölt), vannak olyan vezérmotívumok is, amelyek az egész történeten végigvonulnak. Ilyen pl. az, hogy a főnök, Lynn vajon tényleg súlyos betegségben szenved-e, vagy az, hogy hogyan és miért vándorolnak a cég korábbi munkatársainak kényelmes székei egyik szobából a másikba.
Tovább

David Foenkinos: A feleségem erotikus potenciálja

Jó régóta nézegettem már ezt a könyvet a boltokban, érdekesnek és viccesnek tűnt, de mindig volt más, ami még érdekesebbnek és még viccesebbnek tűnt, úgyhogy ha nem lett volna most ellenállhatatlanul olcsóra leárazva az Alexandrában, akkor talán sosem vettem volna meg. És itt most nem az következik, hogy ez milyen hatalmas veszteség lett volna az életemben, és hogy mindörökre kevesebb maradtam volna, ha nem olvasom el ezt a könyvet, mert azért nem valamiféle sorsfordító regény ez – viszont nem is rossz könyv.
 
A (címből sejthetővel ellentétben nem E/1-ben elmesélt) regény hőse Hector, az örök jó fiú, aki akkor is megeszi az anyja legendás levesét, ha nem éhes, aki kedvesen elbeszélget a szomszédokkal a liftben, akit mindenki szeret a munkahelyén, mert mindig szolgálatkészen mosolyog s aki akár még egy David Lynch-filmet is képes megérteni, ha éppen jó napja van. Hector életét azonban szörnyű szenvedély keseríti meg: a gyűjtés. Hector az élete során gyűjtött már a jelvényektől kezdve a szendvicstűkig mindent, ám egyik gyűjteménye sem elégíti ki hosszú távon, így végül krízisbe kerül, és öngyilkosságot kísérel meg.
 
Miután felépül a sikertelen öngyilkossági kísérletből, megismerkedik a bájos Brigitte-tel, aki az a fajta nő, akitől az embernek teázni támad kedve – s ez pont megfelel Hectornak. A pár rövidesen összeházasodik, Hector a szerelem hevében teljesen megfeledkezik még a régi gyűjtőszenvedélyéről is, és minden rendben megy, mígnem egy végzetes napon a férfi megpillantja a feleségét ablakpucolás közben, s ez egészen új irányt ad a pár (szexuális) életének.
Tovább

Márai Sándor: Varázs

Márai Sándor színműve egy szerelmi háromszög története. Krisztián, a hajdan világhírű, ám mostanra már megkopott népszerűségű, éppen visszavonulni készülő bűvész beleszeret a fiatal, éretlen és gyönyörű Estellába, a cirkusz légtornászába, és amikor az egyébként magabiztos mozgású lány egy este megszédül mutatvány közben, a megmentő lovag pózában tetszelgő Krisztián a „kötelességének” érzi, hogy feleségül vegye a lányt, s így menekítse ki őt a cirkusz veszélyes világából. Krisztián cselekedete természetesen nem önzetlen: az öregedő bűvész a fiatal, ragyogó nő birtoklásával szeretné visszahozni az életébe az eltűnt ifjúságot – vagy legalábbis az ifjúság illúzióját.
 
A darab Estella huszadik születésnapjának estéjén játszódik. Krisztián és Estella ekkor már két hónapja házasok, s a férfi a lány születésnapjának alkalmából szeretné még szorosabbra fűzni a kettőjük közti szálakat, és azt tervezi, hogy meglepi az egész eddigi életét a cirkuszban leélő, tulajdonképpen otthontalan lányt egy biztonságos és nyugalmas otthonnal. Ám aznap este felbukkan Krisztián vetélytársa, a fiatal, egzotikus származású állatidomár, Maharama is. Mint kiderül, ő a „felelős” Estella szédüléseiért és gyengélkedéséért, és most szeretné újra a magáénak tudni a már férjezett Estellát.
Tovább

Szenved-éj - Fiatal ír elbeszélők - Shenanigans - An Anthology of Fresh Irish Fiction

Általában nem vagyok túl kíváncsi a fiatal és/vagy kezdő szerzők novelláiból álló gyűjteményekre, mert (meglehet, némileg irracionális módon) attól félek, hogy az efféle írók művei biztosan nem olyan egetrengetően jók, nekem meg többnyire nincs türelmem ahhoz, hogy mások gyengécske ifjúkori zsengéit olvassam. Biztos sok remek olvasmánytól fosztom meg így magam, és nyilván nem én leszek az, aki először hívja majd fel a világ figyelmét valamely méltatlanul elhanyagolt ifjú tehetségre, de hát nehéz megszabadulni az előítéleteimtől.
 
Így hát voltaképpen magam sem tudom, miért vettem meg ezt a könyvet. Az Alexandrában, az akciós könyvek között láttam meg a kötetet, de a címe nem tetszett, a borítója még annyira sem, a fülszöveget hatásvadásznak tartottam (azért, mert a kötet szerzői ír nemzetiségűek, szerintem még nem kell mindjárt kollektíven Joyce-hoz, Swifthez és Becketthez hasonlítani őket), a könyvben szereplő egyetlen íróról sem hallottam még soha, ráadásul a novellákat egy műfordító-szeminárium hallgatói, tehát nem „profik” fordították (igaz, hogy van köztük olyan is, aki azóta eléggé keresett és tudtommal elismert műfordító lett), úgyhogy először inkább otthagytam a könyvet a boltban. Aztán pár nappal később, amikor ismét az Alexandrában jártam, megint megláttam a könyvet, és az összes elrettentő tényező ellenére mégiscsak megvettem – és milyen jól tettem. A Szenved-éj ugyanis a csúnya külső, a néhány gyengébb novella és a fordítások helyenként nem éppen csúcsszuper minősége ellenére remek könyv.
Tovább

Alex Garland: A Part - The Beach

Ahogy a Büszkeség és balítélet a kedvenc tavaszi könyvem, a Part a kedvenc nyári regényem, amit semmilyen más évszakban nem olvasnék el, viszont minden második vagy harmadik nyáron újraolvasok. Idén már tavasszal eszembe jutott, hogy újra akarom olvasni, de inkább megvártam, hogy szabadságra menjek, és akkor magammal vittem a regényt, amit aztán másfél nap alatt végig is olvastam, azt hiszem, most negyedjére. Eddig sosem gondolkodtam azon, hogy pontosan mit szeretek annyira ebben a könyvben, ami miatt muszáj folyton újraolvasnom, de most megpróbáltam rájönni erre is, és nemcsak az olvasást élvezni.
 
A történet hőse Richard, az angol hátizsákos turista (na jó, nem turista: utazó), aki ezúttal éppen Thaiföldet készül felfedezni. Richard rendben megérkezik Bangkokba, elfoglalja kellemesen lepusztult szállását, és kezdi élvezni az életet, ám másnap reggelre váratlan fordulat adódik. Az éjszaka során ugyanis a Richarddal szomszédos szobában lakó férfi öngyilkos lesz, és Richardra hagy egy térképet, amely alapján el lehet jutni egy titokzatos és édeni szigetre, amelyet még nem tett tönkre a turisták hada. Richard megosztja a titkot a két szobával arrébb lakó szimpatikus francia párral, és ők hárman hamarosan útra is kelnek a sziget felé.
 
A kalandos és nem teljesen veszélytelen út sikerrel jár, s a három utazó hamarosan megérkezik a szigetre, ahol eztán valóban paradicsomi állapotok között élnek körülbelül harminc másik fiatallal együtt. A napok kellemes munkával, az esték pedig még kellemesebb füvezéssel telnek (amihez az alapanyagot a közeli marihuánaültetvényről szerzik be a szigetlakók), s látszólag mindenki boldog és mindenki szeret mindenkit. Az egyetlen dolog, ami aggodalomra ad okot, hogy netán további utazók érkeznek a titkos édenbe, de eleinte ez a veszély sem tűnik túlságosan fenyegetőnek. Aztán persze elkezdenek rosszra fordulni a dolgok, és a sziget hamarosan már nem tűnik a világ legcsodálatosabb helyének.
Tovább

Erdős Renée: Végzetes vonzalom

A lehető legrosszabb, ami Erdős Renée regényével történhet, ha a címe és fülszövege alapján ítéljük meg, és az ezek által gerjesztett előítéletekkel közelítünk hozzá. A regény eredeti címe a hősnő neve volt (Báró Herzfeld Clarissz), a modernizált címe viszont egyrészt olyan hollywoodi erotikus thrillereket idéz fel, mint például a Végzetes vonzerő, másrészt pedig valamiféle balladai ködbe burkolja a regényt: ilyen címmel a könyv biztosan nem tűnik ki az egy kaptafára készített romantikus-tragikus történetek közül. Ami pedig a borítón olvasható tartalomismertetést illeti, ez szintén félrevezető, mert jóval melodramatikusabb színben tünteti fel a regényt, mint amilyen az valójában. Ám ha minderről megfeledkezünk, és nem hagyjuk, hogy a cím és a történetleírás befolyásoljon minket, remek olvasmányra lelhetünk ebben a könyvben.
 
A Végzetes vonzalom hősnője a fiatal, önfejű, a nagyszülei által a végletekig elkényeztetett, dúsgazdag bárónő, Herzfeld Clarissz, aki a család gyönyörű birtokán tengeti kissé unalmas napjait. Bár Clarissz már húszéves is elmúlt, és a nagyszülei szívesen vennék, ha végre férjhez menne, a lány nem akar engedelmeskedni. Férjhez menés helyett inkább misztikus, főleg keleti vallási tanokkal és a legújabb filozófiai irányzatok tanaival tömi a fejét, kamaszos hévvel próbál mindenkit megbotránkoztatni a környezetében, illetve terveket szövöget arra az időre, amikor majd elhagyja védett otthonát és végrehajt valamiféle felforgató, „erős” tettet.
 
Aztán minden megváltozik, amikor egy napon látogatóba érkezik Clarissz egyik barátnője, és rögtön feltűnik neki, amit Clarissz eddig nem vett észre: nevezetesen az, hogy a család megbecsült intézője, a volt hadifogoly Szergej roppant vonzó férfi, és bármely nő büszke lehetne, ha a magáénak tudhatná őt. Clarisszban természetesen rögtön föltámad a birtoklási vágy, és addig mesterkedik, amíg a titokzatos és hallgatag Szergej az övé nem lesz.
Tovább

Chuck Palahniuk: Kísértettek - Haunted

Chuck Palahniuk könyve érdekes, jól sikerült és nagyon modern játék egy régi történetmesélési formával. A könyv kerettörténete szerint néhány elrontott életű, hibákat vagy bűnöket rejtegető, önmagát írónak képzelő ember jelentkezik egy csábító újsághirdetésre, amely három havi menedéket és zavartalan nyugalmat kínál. Az elképzelés szerint az írójelöltek a világ zajától távol végre megalkothatják a nagy művet, amelynek megírását eddig egyre csak halogatták, majd három hónapnyi elvonulás után új emberként térhetnek vissza az életükbe.
 
Ám az elképzelt idilli írótanya helyett hőseink egy komor hangulatú, elhagyatott, régi színházépületben találják magukat, ahol ugyan bőven van minden, ami az életben maradáshoz szükséges, de az az egyszerű tény, hogy a körülmények nem pont olyanok, amilyennek ők előre elképzelték, elég ahhoz, hogy úgy érezzék, átverték őket. S ahogy a valódi életükben mindig találtak valami kifogást arra, hogy miért nem írnak, ugyanúgy itt, a világtól elzárva is könnyű a körülményekre hivatkozni, és nem írni semmit.
 
Ám annak ellenére, hogy a könyv szereplői nem írják meg a régóta érlelődő nagy művüket, bizarr módon mégis kétszeresen is művésszé, alkotó emberré válnak, ugyanis a fejükbe veszik, hogy a saját életükből csinálnak regényt (vagyis inkább eladható, eleve sikerre ítélt, nagyszabású és véres drámát), és közös erővel megalkotnak egy fikciót, amely azon alapul, hogy az újsághirdetés feladója a tehetetlen áldozat szerepébe kényszerítette és három hónapnyi szenvedésre ítélte őket. Miközben pedig hőseink teljes beleéléssel alakítják az áldozat szerepét, időnként történeteket mesélnek egymásnak, csak hogy jobban teljen az idő. S ezek a történetek teszik ki a könyv legnagyobb részét.
Tovább
süti beállítások módosítása