A. S. Byatt: Mindenem - Possession
Emlékszem, valamikor 2009 őszén olvastam valami nagyon figyelemfelkeltőt erről a könyvről, úgyhogy rögtön meg akartam szerezni magamnak, de akkor éppen nem volt készleten az akkori kedvenc angolkönyv-beszerzőhelyemen, úgyhogy helyette megrendeltem Byatt A Whistling Woman c. regényét, amit elég hamar el is olvastam, és bár a műben foglalt hatalmas műveltséganyag néha egészen lenyűgözött, mégsem szerettem meg azt a könyvet igazán. Gondolom, ennek is köszönhető, hogy amikor végül megvettem a Mindenemet, hirtelen már nem volt kedvem belekezdeni. Hiába, hogy a hónapok múlásával egyre több lelkes véleményt olvastam róla, és az alapvető kíváncsiságom is megmaradt, amikor arra került a sor, hogy eldöntsem, mit olvassak, mindig valami mást választottam helyette. Legutóbb most tavasszal, az Éjfél gyermekeivel szemben maradt alul a Mindenem, de végül mégis eljött az ideje.
(Lehet, hogy egy kicsit későn. Mert a Mindenem jó, okos és főleg szép könyv, de biztosan sokkal nagyobb hatással lett volna rám, ha nem a House of Leaves után nem sokkal olvasom, mert jelenleg az a regény az etalon nálam, ami a posztmodern (vagy bármilyen fajta) irodalmat illeti, és nehezen tudom elképzelni, hogy egyhamar valami olyan elementáris, földbe döngölő hatással legyen rám, mint az volt, úgyhogy a Mindenemnek valójában nem volt túl sok esélye. Azért még így is tetszett.)