Még tavaly olvastam Bridge lelkes posztját erről a könyvről, és gondoltam, hogy egy alkalmas időpontban majd én is elolvasom ezt a könyvet. Aztán nemrég egy másik Sedaris-könyvről is írt Bridge értékelést, úgyhogy még inkább kíváncsi lettem a szerzőre, és még az időpont is…

A Büszkeség és balítélet után ez volt a második regény, amit hangoskönyvként is elolvastam. Szándékosan választottam most is olyan könyvet, amit már többször is olvastam korábban. Bár a Büszkeség és balítélet hangoskönyv-változata végig lekötött, gondoltam, érdemes még…

Általánosan elismert igazság, hogy arról a legnehezebb írnom, amit a legjobban szeretek. A Büszkeség és balítélet pedig az eddigi legmaradandóbb kedvenceim közé tartozik, s a Zabhegyező és a New York trilógia mellett ez az a könyv, amelyen a legkevésbé fogott az első olvasás…