Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj!
Óvatosabb olvasó koromban el sem tudtam képzelni, hogy csak úgy elolvassak egy könyvet anélkül, hogy bármit is tudnék róla, csak azért, mert tetszik a címe vagy a borítója. Szerettem mindig mindennek utánanézni és a felkutatott információk alapján kitalálni, hogy tetszene-e nekem az adott könyv vagy nem. Az utóbbi egy-két évben viszont egészen rákaptam arra, hogy elolvassak olyan könyveket is, amikről semmit nem tudok. Most már szeretek menet közben rájönni, hogy mi van egy jó cím vagy egy szép borító mögött, és ha kiderül, hogy a könyv nem olyan jó, mint ahogy elképzeltem, az sem olyan nagy baj, mert úgyis annyit olvasok, hogy pár melléfogás bőven belefér.
Ennek a könyvnek a címe tetszett nagyon, úgyhogy annak ellenére, hogy a borítón leírt történet nem igazán érdekelt, mégis elolvastam, mert gondoltam, ilyen jó címmel biztos nem lehet ez rossz könyv. És tényleg nem az.
Ennek a könyvnek a címe tetszett nagyon, úgyhogy annak ellenére, hogy a borítón leírt történet nem igazán érdekelt, mégis elolvastam, mert gondoltam, ilyen jó címmel biztos nem lehet ez rossz könyv. És tényleg nem az.
Virginia Woolf majdnem négy évszázadot átívelő regényének hőse férfiként kezdi az életét az I. Erzsébet korabeli Angliában: Orlando tökéletes szépségű, álmodozó természetű nemesifjú, akit ugyan mindenki szeret és körülrajong, de ő mindennél többre becsüli a magányt, és hosszú, cirkalmas költemények és drámai történetek írásával tölti az ideje nagy részét. Aztán egy napon Orlandót is megtalálja a szerelem és lángra lobbantja a szívét, majd számos csalódás és bonyodalom után a fiú kinevezteti magát nagykövetnek és Konstantinápolyba utazik. Orlandónak itt is számos rajongója akad, de hirtelen minden megváltozik, amikor Orlando egyszer csak nőként ébred fel egy hosszú álomból. 
