Geraint Anderson jó néhány évig London pénzközpontjában, a Cityben dolgozott, majd amikor kezdett elege lenni a City-életből, először egy újságrovatban, névtelenül, majd végül így, könyvformában is kiírta magából mindazt, ami a szívét nyomta.Mindez nem hangzik rosszul,…
J. K. Rowling valahogy elment mellettem a gyerekkönyveivel – az első Harry Pottert elolvastam úgy 15 évvel ezelőtt, és akkor – tizenvalahány-éves korom teljes komolyságával – úgy voltam vele, hogy szerintem ez semmi különös, úgyhogy nem is folytattam.Ez a regény viszont…
Nem olvastam eddig soha olyan regényt, ami abban a városban játszódik, ahol éppen lakom, s aminek a főszereplője egy olyan épület, amiben/ahol én is jártam, s ami mindössze 20 perc gyaloglásra van tőlem. Úgyhogy most egészen más – konkrét – jelentést kapott az a kifejezés,…
A regény főszereplői, Ruth és Aidan első ránézésre boldog szerelmespárt alkotnak, ám a gondtalanság csak a látszat, hiszen mindketten súlyos múltbéli titkokat és fájdalmakat rejtegetnek – olyasmiket, amiken képtelenek túllépni, s amikről közös megegyezés alapján soha nem…
Azt hiszem, Martin Amis a magamfajta hülyéskedős bölcsészlányok Michel Houllebecq-je. Ugyanarról ír, ugyanolyan posztmodernkedősen, amiről és ahogyan Houellebecq (pusztul a világ; az érzelmeknek és a „normális” emberi kapcsolatoknak leáldozott, és az egyetlen lehetséges kapocs…
Azt írják a hátlapon, hogy Carol Birch regénye „a Moby Dick találkozása a Pi életével”. Nem tudom pontosan megítélni a mondat igazságtartalmát, mert a Moby Dicket nem olvastam, de azt biztosan mondhatom, hogy a Jamrach vadállatai valóban erősen emlékeztet a Pi életére.Például…
A magam módján én is olyan vagyok, mint ennek a könyvnek a narrátora, Alex, aki szeret mindennek utánanézni (legalább háromszor), mindig az adott helyzethez leginkább illő szavakat akarja használni (ami nem mindig sikerül neki), és ha olyan helyre utazik, ahol még sosem járt, akkor a…
Pont egy novellányi időm és kedvem volt, amikor ezt olvastam, de az, hogy miért ezt választottam az összes, számomra hozzáférhető novella közül, leginkább annak tudható be, hogy épp ez volt az első novella a New Yorkeren, amit nem csupán az előfizetők olvashattak. Jó, még a…
Az írónő How the Light Gets In c. regényéért teljesen odavagyok, és már régóta terveztem, hogy elolvasom Hyland másik két regényét is. Eredetileg úgy képzeltem, hogy M. J. Hyland is biztos olyasmi író lehet, mint Jennifer Egan – hogy nem tud olyat írni, ami ne tetszene. De úgy…
A legegyszerűbben úgy tudom leírni, hogy milyen ez a regény, ha elmondom, mikre emlékeztet és mikre hasonlít. Először is hasonlít Aravind Adiga A fehér tigris c. regényére, amelynek főszereplője egy borzasztóan szerencsés fiú, aki sikeresen elkerüli több százmillió más indiai…