Nagyjából 13 és ¾ éves lehetettem, amikor először olvastam ezt a könyvet, úgyhogy természetesen már semmire sem emlékeztem belőle, csak arra, hogy tetszett. Most újraolvastam, és most is nagyon tetszett.Egyrészt azért, mert ez a könyv tényleg hangosan-vihogós. Adrian Mole, a közepesen-lúzer…
Ezt a történetet kb. egy évvel ezelőtt, a Visit from the Goon Squad c., novellákból felépülő szuperjó regény egyik fejezeteként olvastam először, de az Ask Me If I Care korábban különálló novellaként is megjelent a New Yorkerben. Most elolvastam így, külön is, ezért most…
Ha vannak egyáltalán külön női és férfikönyvek, akkor az biztos, hogy a Like Water for Chocolate (amelyet nem akarok a rémséges magyar címén emlegetni) női könyv. A főszereplők mind nők, a szemszög női, a regényben ábrázolt érzelmek és szenvedélyek is valahogy mind nőiek…
Amikor az angol szakra felvételiztem, ennek a novellának az első egy vagy két bekezdéséhez kapcsolódott a szövegértési feladat az írásbelin. Idézem is az első bekezdést (saját, igen hevenyészett fordításban), mert ez elég volt ahhoz, hogy utána évekig agyaljak azon, vajon hogyan folytatódhat egy…
Henry James klasszikus regénye egyszerre rémtörténet és a rémtörténetek kiforgatása-újraértelmezése (helyenként már-már úgy tűnik: paródiája). A kerettörténetben megismerünk egy előkelő társaságot, melynek tagjai kísértethistóriák mesélésével múlatják az estéket.…
Nagyon tetszik Muriel Spark stílusa: könnyed, ironikus, szellemes, kicsit-filozofikus és nagyon angol. Ezt a könyvét olvastam már néhány évvel ezelőtt, de egyáltalán nem emlékeztem rá, úgyhogy most gyorsan újraolvastam. (Ez egy rövid regény, kb. 130 oldal, és nem igényel sok agyalást, úgyhogy hamar…
Olvastam már sokkal jobb posztmodern novellákat és regényeket azóta, hogy 2005-ben először olvastam az Entrópiát, és persze most már látok benne néhány gyengeséget is (ezeket főleg azután lett volna nehéz nem észrevennem, hogy kb. két éve újraolvastam [persze nem előszörre] a…
Mondtam már sokszor, hogy nagyon szeretek könyveket újraolvasni. Ilyenkor az általában úgy van, hogy szóba kerül egy könyv, vagy eszembe jut belőle egy részlet vagy egy mondat, és úgy érzem, azonnal azt a könyvet kell olvasnom. A Szenvedéllyel is így volt, az újraolvasás vágyát…
Szeretem azt képzelni, hogy az életben nem olyasmiken múlnak a legnagyobb dolgok, hogy valaki megtesz vagy nem tesz meg egyetlen apróságot, vagy hogy kimond vagy nem mond ki egyetlenegy szót. Néha persze szeretem azzal szórakoztatni magam, hogy lépésről lépésre végiggondolom egy…
A Bajnokok reggelije a kedvenc Vonnegut-regényem. Ez volt az író első könyve, amit olvastam fiatal tizenévesen, és akkor óriási élmény volt azt tapasztalni, hogy így – látszólag random módon, igazi történet nélkül, csapongva, mesélősen, kaotikusan,…