Igazából valami mást akartam olvasni, de azt a mást nem találtam meg hirtelen az ágyneműtartóban, ez viszont mindjárt ott volt szem előtt, úgyhogy gondoltam, jó lesz ez – úgyis kíváncsi voltam, tetszik-e még vajon ez a könyv, amin, emlékszem, tizenéves koromban (amikor – ha…
Miután már hetek óta csak nyavalyogni tudtam, mert az utóbbi néhány könyv, amit olvastam, maximum elég jó volt (és lusta voltam elég jó könyvekről írni), gondoltam, kell végre valami olyasmi, amitől vélhetően (megint) eldobom az agyam.Úgyhogy jött ez, mert ez eddig még mindig…
Mindig szerettem volna úgy olvasni egyszer ezt a drámát, ahogy most olvastam – elmenni az állatkertbe, és ott újraolvasni, hogy hazatérve elmondhassam (-gondolhassam): MISTER, I'VE BEEN TO THE ZOO.Szerintem valahányszor drámákról írok (ami mondjuk nem fordul elő túl sűrűn),…
Ifjabb és okoskodósabb koromban eléggé kedveltem Martin Amist, például ez a könyve is tetszett tíz évvel ezelőtt. Azt hittem, most is tetszeni fog – legalábbis az első mondat olyan csodás volt, hogy miután azt elolvastam, aznap már nem is olvastam többet, mert teljesen el voltam…
Stephen Crane anti-westernje (vagy western-paródiája) az egyik örökös kedvenc novellám. Első pillantásra (vagy első olvasásra – a legvégéig) persze igazi westernnek tűnik ez: van benne jófiú, rosszfiú, fokozódó feszültség, a baljós csendet megtörő lövések, végső…
Azt mondja King a négy kisregényből álló kötet utószavában, hogy ő nemigen tud finom és elegáns prózát írni, és, hát, többnyire szerintem sem. Történeteket viszont tud írni, ami nekem december-tájt (az évnek azon szakasza, amikor az utóbbi években valahogy mindig Kinget…
Emlékszem, amikor erről a könyvről volt szó egyszer régen az egyetemen, azt mondta a tanárnő, hogy ez a szöveg menet közben kioltja magát. Mintha minden bekezdés érvénytelenítené az előtte lévőt, és hiába figyelsz nagyon, a végén mégsem fogod tudni, hogy mi történt. És…
Gondolom, mondtam már sokszor, hogy nem nagyon kedvelem Dickens regényeit; és a „dickensi” jelzőt általában az „idegesítően hatásvadász módon szívszaggató” egyszerű szinonimájaként szoktam használni. Viszont úgy emlékeztem, hogy ezt a regényt szerettem, és most, hogy…
Azt hiszem, Martin Amis a magamfajta hülyéskedős bölcsészlányok Michel Houllebecq-je. Ugyanarról ír, ugyanolyan posztmodernkedősen, amiről és ahogyan Houellebecq (pusztul a világ; az érzelmeknek és a „normális” emberi kapcsolatoknak leáldozott, és az egyetlen lehetséges kapocs…
Már egy ideje nagyon vágytam egy kis Stephen Kingre (újra), mert az utóbbi időben alig olvasok, amit meg olvasok, az többnyire mindenféle okos könyv – olyanok, mint amilyenek a Tortúra-beli regényíró, Paul Sheldon nem-Misery-regényei. Jók, persze, az okos könyvek is (meg egyébként…