2011.ápr.03.

Írta: entropic 2 komment

E. M. Forster: Szoba kilátással - A Room with a View

(Ez a bejegyzés korábban olvasható volt az Olvasóterem oldalán, de ahogy még februárban ígértem, ide is felteszem.)

Forster szerelmi komédiája 1908-ban jelent meg, ám ahogy az egy igazán jó könyvtől várható, semmit sem ártott neki az azóta eltelt száz év. A történet ma is élvezetes, megható és átélhető; a szereplők egytől egyig szerethetőek vagy legalább megérthetőek; a csipkelődő, ironikus stílus pedig most is elevenül hat.

A regény elején a bájos, fiatal és kissé határozatlan Lucy Honeychurch Itáliában utazgat vénkisasszony rokona, Charlotte társaságában. Amikor megérkeznek a firenzei szállásukra, drámai hírrel fogadják őket: a szállásadó által beígért utcai szobák helyett sivár hátsó szobákat kapnak, s így le kell mondaniuk a csodás kilátásról, amelyre pedig olyannyira számítottak. Ám a gond megoldódik, amikor a barátságos, ám túlságosan is szókimondó Emerson úr és fia, George felajánlják a hölgyeknek saját szobáikat, amelyekből pompás kilátás nyílik a folyóra.

Tovább

Címkék: újra, angol nyelvű, 2011 január, e. m. forster

2011.ápr.01.

Írta: entropic 3 komment

Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált

Olvastam már ezt a regényt úgy két évvel ezelőtt, és már akkor is eléggé tetszett, aztán most mindenféle okok miatt kedvem támadt újraolvasni, úgyhogy ezt gyorsan meg is tettem, és most még jobbnak találtam, mint elsőre. A Férfi, aki munkát talált egyébként nem túl megterhelő olvasmány: kicsike könyv és gyorsan olvasható. Cserébe viszont nagyon dühös, nagyon ironikus és nagyon modern.

A könyv az embergyűlölő könyvtáros, Louis Tinner (nem-)történetét meséli el. Louis egy nagy és rideg intézmény könyvtárában dolgozik, s a napjai meglehetősen unalmasan telnek. A férfi munkaidőben sörözget, a telefont ritkán veszi fel, szándékosan rongálja a könyveket, a véletlenül betévedő olvasókat pedig az éppen aktuális hangulata szerint vagy kiszolgálja, vagy örökre elijeszti az erősen antiszociális viselkedésével és a cinikus szövegelésével. Az egyforma napok fő eseménye a kávéárus lány menetrend szerinti érkezése: Louis meg-megpróbál beszélgetést kezdeményezni a lánnyal, de mivel a férfi nem éppen a könnyed társalgás mestere, ezekből a beszélgetésekből végül nem lesz semmi, mint ahogy Louis összes többi, véletlenül még meglévő emberi kapcsolata sem vezet sehová.

Tovább

Címkék: újra, herman brusselmans, 2011 március

2011.már.31.

Írta: entropic 3 komment

Napi egó: blogajánló

Már megszokhattátok, hogy a néhanapján megjelenő egóposztjaimban általában magamat reklámozom és a blogírással kapcsolatos sikereimmel dicsekszem, de ez a bejegyzés nem ilyen lesz.

Ezúttal is reklámozni fogok, de nem magamat, hanem másokat. Ebben a hónapban két olyan blog is elindult, amelyek szerintem mindenképpen érdemesek a figyelemre. Már kitettem a linkeket az általam olvasott könyvesblogok linkjei közé, de azt hiszem, ott nem olyan könnyű észrevenni őket, úgyhogy inkább írok róluk egy külön bejegyzést is.

Az egyik blog szerzője vargarockzsolt, aki rengeteg részletes könyvértékelést írt már a Molyon, egyszer pedig az én blogomra is írt egy posztot Martin Amis Pénz című regényéről. A Moly használói között valószínűleg kevés olyan akad, aki ne ismerné őt, ám sokak kedvence most végre a nagyközönség számára is könnyen hozzáférhetővé teszi számos nagy népszerűségnek örvendő molyos értékelését. A blog címe: http://vargarockzsolt.blog.hu.

A másik blog szerzőjét, Elliotot viszont egyáltalán nem ismertem eddig, de nagyon örülök, hogy felfedeztem az írásait. Bár Elliot blogja még csak egy hónapos, már most nagyon érdekes, egyedi, kiforrott és szép, ráadásul könnyű eligazodni rajta, s ez számomra igen fontos szempont. A blog itt található: http://areadersbooks.wordpress.com/.

Olvassátok őket. (De persze csak miután az én blogom olvasásával végeztetek.)

Címkék: blog, reklám, egó

2011.már.30.

Írta: entropic 10 komment

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra - A Medicine for Melancholy

Olvastam már Bradburyt jó sok évvel ezelőtt, és bár az emlékeim eléggé megkoptak, az azért rémlik, hogy pl. a Fahrenheit 451 nem éppen optimista hangvételű mű. S bár a jelen kötet címe meg a nagyon szép, vidáman kaotikus borítója alapján sejthettem volna, hogy ez a könyv nem lesz annyira borongós, mégsem sejtettem semmit, hanem arra készültem, hogy komor és pesszimista novellákat fogok olvasni. Így aztán eléggé meglepődtem, amikor olvasni kezdtem.

A könyv novelláinak tekintélyes részét ugyanis valami kiapadhatatlan életöröm és az emberekbe vetett hit jellemzi, és számomra néha egészen ijesztő volt ilyen sok pozitív hangú történetet olvasni egymás után. Nem tartom magam cinikus, megkeseredett, örömtelen embernek, és ezért nincs is szükségem arra, hogy egy történetben a szereplők minimum fele meghaljon vagy megőrüljön csak azért, hogy a könyv illeszkedjen valahogy a lelkivilágomhoz. Viszont rosszul viselem a giccset és mindenfajta szépelgést, ezért általában kerülöm a túlzottan szép és/vagy megható üzenettel kecsegtető történeteket.

Tovább

Címkék: novella, ray bradbury, science fiction, 2011 március

2011.már.28.

Írta: entropic Szólj hozzá!

José Saramago: Káin

A Káin José Saramago utolsó, időskori regénye, és tartottam tőle, hogy emiatt talán hiányozni fog belőle az a szellemesség, eredetiség és játékosság, ami a korábbi Saramago-könyveket jellemzi. Ám hamar kiderült, hogy a félelmem alaptalan, és a Káin egyáltalán nem a korábbi könyvek utánérzése, hanem egy remek, friss regény, amely méltó lezárása az életműnek.

Bár a regény főhőse Káin, a történet mégsem vele, hanem Ádámmal, Évával és a Paradicsommal indul. Ám Saramago rögtön az első oldalon eltér a paradicsomi állapotok hagyományos ábrázolásától, és meglehetősen nevetséges színben tünteti fel Istent. Kiderül, hogy az Úr nincs megelégedve a művével: Ádám és Éva nem tudnak beszélni, s az Úr tudja, hogy ezért a hibáért csakis önmagát okolhatja. Hogy orvosolja a problémát, gyorsan és meggondolatlanul nyelvet illeszt Ádám és Éva szájába, majd magukra hagyja őket az Édenkertben.

Ezután többé-kevésbé az ismert módon zajlanak az események: megtörténik a kiűzetés a Paradicsomból, később megszületnek Ádám és Éva gyerekei, majd Káin megöli Ábelt, mire Isten bélyeget nyom a homlokára és örök bolyongásra ítéli. S a bolyongás során bontakozik ki a történet lényege.

Tovább

Címkék: nobel díj, josé saramago, ekult, 2011 március

2011.már.25.

Írta: entropic 4 komment

Iris Murdoch: A háló alatt - Under the Net

Korábban már olvastam kétszer vagy háromszor az írónő The Unicorn [Az unikornis] című szuper regényét, és most megint kedvet kaptam egy kis Murdoch-féle filozofálgatáshoz. A változatosság kedvéért ezúttal nem az Unikornist olvastam újra, hanem a Háló alatt című regényt választottam, amit megvettem valamikor sok éve, de még sosem olvastam.

A Háló alatt az írónő első regénye volt, és máig az egyetlen, ami magyarul is megjelent. Mivel az Unikornison és ezen kívül Murdoch több művét nem ismerem, az nem világos számomra, hogy a későbbi könyveit miért nem adták ki magyarul, de arról még nekem is van némi sejtelmem, hogy ezt az egyet miért fordították le: a Háló alatt egyik közepesen fontos alakja ugyanis Lefty, a lelkes szocialista politikus, aki az életét mindenestől a párt ügyének szenteli. Leftyről a következőket olvashatjuk az előszóban:

[Lefty] az egyetlen szereplő egyébként, aki akaratlanul is komikus gesztusai és színesen mulatságos szóvirágai ellenére következetesen komolyan veszi mindazt, amit tesz. (Magvető, 1971, 11. o.)

Én ugyan nem figyeltem a szöveget abból a szempontból, hogy melyik szereplő mennyire viselkedik következetesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy Lefty a legállhatatosabb karakter mind közül. De ennél több szót nem vesztegetek erre, mivel a szocialista történetszál szerintem nem túl lényeges a regényben. A Háló alatt ugyanis nem politikai regény, hanem a főhős útkeresésének (magára találásának, felnőtté válásának, beilleszkedésének – ahogy tetszik) kalandos és humoros története, amelyet helyenként egzisztencialista jellegű filozofálgatások tarkítanak.

Tovább

Címkék: 2011 március, iris murdoch

2011.már.22.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége / A hagyaték

Eddig csak látásból ismertem ezt a könyvet, gyakran találkoztam a címével, de eddig sosem néztem utána, hogy miről is szól a történet. A cím alapján valamiféle erkölcsi tanmesére számítottam, a tisztesség elvesztése kapcsán pedig egyértelműen Katharina Blum szüzességének elvesztésére és az azt követő esetleges drámai eseményekre asszociáltam. Mint kiderült, a könyv egészen másról szól, s a történetben egészen modern, nagyvárosi értelmet nyer a „tisztesség” szó.

A szerző a kisregényben a hűvös, józan, szorgalmas, magának való háztartási alkalmazott, Katharina Blum életének néhány napját írja le. A lány egy farsangi mulatságon összemelegedik egy Götten nevű férfival, akit később magával visz a lakásába. A férfi másnap kora reggel távozik, ám néhány órával később egy csapat rendőr lepi meg Katharinát a reggelije közben. Mint kiderül, Götten körözött bűnöző, s a lány mint lehetséges bűnrészes keveredik gyanúba.

Eztán kihallgatás kihallgatást követ, és a média hamar felkapja az esetet. Ám a legagresszívebb bulvárlapnak, a ZEITUNG-nak fontosabb az események minél figyelemfelkeltőbb tálalása, mint az objektivitásra való törekvés, s ezért a lap újságírója eltorzítja a tényeket, s Katharina és a környezetében élők nyilatkozatait pedig szándékosan félreérti, s így végül egészen hamis képet sugall az egész ügyről. Az olcsó, látszólag ártalmatlan bulvárhazugságok azonban tönkreteszik Katharina jó hírnevét, s ez nem várt következményekkel jár.

Tovább

Címkék: nobel díj, 2011 február, heinrich böll, ekult

2011.már.19.

Írta: entropic 9 komment

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány - Gravity's Rainbow

Lassan egy éve, hogy elolvastam a 49-es tétel kiáltását. Ez jeles esemény számomra, mert akkor történt, hogy az addig csak csírájában létező, egyes-egyedül az Entrópia című novellán alapuló Pynchon-rajongásom kezdett komolyabb formát ölteni. A 49-es tétel után nem sokkal elolvastam a szerző novelláit is (amelyeket ugyan nem tartottam különösebben jónak, de a kíváncsiságom azért megmaradt), aztán pedig gyorsan megvettem a Súlyszivárványt – majd ugyanolyan gyorsan felraktam a polcra, és eszemben sem volt egyhamar nekiállni.

Aztán ezzel a regénnyel is úgy jártam, mint a 49-es tétellel: hiába féltem tőle és gondoltam azt, hogy nekem ehhez nincs türelmem, meg úgysem érteném, a kíváncsiságom végül felülkerekedett, és belekezdtem. Nagyjából két és fél hétig tartott, mire átrágtam magam rajta (s ez nekem igen sok idő), többször utáltam, mint szerettem, kb. négy-öt másik könyvet elolvastam közben, és alig vártam, hogy végre túl legyek rajta – de még így sem sajnálom az időt, amit rászántam.

Tovább

Címkék: posztmodern, thomas pynchon, 2011 március

2011.már.17.

Írta: entropic 2 komment

George Eliot: Kései boldogság - Silas Marner

Bár a regény magyar címe Jane Austen-i szerelmeket és romantikát sejtet, George Eliot nagyon távol áll Austentől, s a százötven évvel ezelőtt megjelent Kései boldogság nem éppen lányregény. Való igaz, hogy a regényben szerepet kap némi kései boldogság (vagy talán egyszerűbb azt mondani, hogy a történet úgy ér véget, ahogyan azt a cím sugallja), ám mindaz a boldogtalanság, fájdalom, keserűség és kiábrándultság, ami a végkifejletet megelőzi, jóval hangsúlyosabb, mint a szereplők által nagy nehezen megszerzett boldogság, s ezért a könyv hangulata sokkal inkább komor, mint optimista.

A regény egy gazdag angol falucska, Raveloe remeteéletet folytató takácsának, Silas Marnernek a történetét meséli el. Silas még fiatalemberként hagyja ott észak-angliai szülőföldjét, hogy az ismerős vidéktől és emberektől távol letelepedve találjon magának nyugalmat. A férfinak azért kell távoznia, mert ártatlanul meggyanúsítják egy lopással, és sem a legjobb barátja, sem a szerelme nem áll ki mellette. Raveloe-ba érkezvén a boldogtalan Silas Marner a munkájába veti magát, senkivel nem barátkozik, és az jelenti az egyetlen örömét, hogy a napi munka végeztével számolgathatja a nehezen megkeresett pénzét.

Visszavonultsága és furcsa megjelenése miatt a falu lakói különcnek és kissé bolondnak is tartják a férfit, ám mindez váratlanul megváltozik: Silas gondosan rejtegetett pénzének ugyanis lába kél, s a férfi nyomora és kétségbeesettsége szánalmat ébreszt a falusiakban. Nem sokkal később aztán ismét az érdeklődés középpontjába kerül a szegény takács, amikor befogad egy védtelen kislányt, Eppie-t, és kiderül, hogy mégsem halt még ki minden emberi érzés a lelkéből.

Tovább

Címkék: george eliot, 2011 február, ekult

2011.már.14.

Írta: entropic Szólj hozzá!

J. D. Salinger: Zabhegyező - The Catcher in the Rye

Ebben a bejegyzésben szó esik ugyan a Zabhegyezőről, a poszt mégis szinte kizárólag a blog egóvonulatát fogja erősíteni, ugyanis erről a könyvről nem tudok és nem is akarok összefüggően írni, úgyhogy leginkább csak magamról fogok írni.

Tizenöt éves voltam, amikor először olvastam a regényt, s ez szerintem az egyik legjobb életkor a Zabhegyező olvasásához. A könyv rögtön a kedvencemmé vált, bár ha valaki megkérdezte volna, mégis mit szeretek benne, nem tudtam volna értelmesen elmondani, mint ahogy most sem tudom. A Zabhegyező az a regény, amely kapcsán nem jönnek a szavak a számra (és ez elég ritka, ha blogírásról van szó), és ha beszélni akarok róla, kénytelen vagyok olyan drámai, ám semmitmondó kifejezésekhez folyamodni, mint az, hogy „magával ragadó” vagy az, hogy „elmondhatatlan, mit érzek”.

Tovább

Címkék: újra, angol nyelvű, j. d. salinger, 2011 február