Iris Murdoch: A háló alatt - Under the Net
Korábban már olvastam kétszer vagy háromszor az írónő The Unicorn [Az unikornis] című szuper regényét, és most megint kedvet kaptam egy kis Murdoch-féle filozofálgatáshoz. A változatosság kedvéért ezúttal nem az Unikornist olvastam újra, hanem a Háló alatt című regényt választottam, amit megvettem valamikor sok éve, de még sosem olvastam.
A Háló alatt az írónő első regénye volt, és máig az egyetlen, ami magyarul is megjelent. Mivel az Unikornison és ezen kívül Murdoch több művét nem ismerem, az nem világos számomra, hogy a későbbi könyveit miért nem adták ki magyarul, de arról még nekem is van némi sejtelmem, hogy ezt az egyet miért fordították le: a Háló alatt egyik közepesen fontos alakja ugyanis Lefty, a lelkes szocialista politikus, aki az életét mindenestől a párt ügyének szenteli. Leftyről a következőket olvashatjuk az előszóban:
[Lefty] az egyetlen szereplő egyébként, aki akaratlanul is komikus gesztusai és színesen mulatságos szóvirágai ellenére következetesen komolyan veszi mindazt, amit tesz. (Magvető, 1971, 11. o.)
Én ugyan nem figyeltem a szöveget abból a szempontból, hogy melyik szereplő mennyire viselkedik következetesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy Lefty a legállhatatosabb karakter mind közül. De ennél több szót nem vesztegetek erre, mivel a szocialista történetszál szerintem nem túl lényeges a regényben. A Háló alatt ugyanis nem politikai regény, hanem a főhős útkeresésének (magára találásának, felnőtté válásának, beilleszkedésének – ahogy tetszik) kalandos és humoros története, amelyet helyenként egzisztencialista jellegű filozofálgatások tarkítanak.
A történet elején a harminc-egynéhány éves, műfordításból és mindenféle irodalmi segédmunkákból élő, ám magát írónak gondoló Jake Donaghue arra a hírre érkezik haza Párizsból, hogy a szállásadónője (aki egyben a korábbi barátnője is) kitette őt és barátját az eddig bérelt lakásból. Jake az ifjú, önelemezgető művészlelkekre jellemző módon reagál: egyrészt persze igyekszik új szállást keríteni, másrészt viszont arra használja a lehetőséget, amely a kényszerű újrakezdésből fakad, hogy az emlékei között turkáljon és megpróbálja újra felvenni a kapcsolatot a régi barátaival és szerelmeivel, akiket évek óta nem látott. A volt barátokat (meg persze az élet értelmét) keresve Jake keresztbe-kasul járkál London és Párizs utcáin, sokat iszik, sokat elmélkedik és mindenféle abszurd helyzetekbe keveredik.
Bár Jake-et valóban foglalkoztatják az emberi lét nagy kérdései (korábban pl. írt is egy filozófiai tárgyú dialógusokból álló könyvet), szerintem a regény kalandos-komikus oldala sokkal hangsúlyosabb, mint a filozófiai. Jake vidámsága, nemtörődömsége, megfontolatlansága és öniróniája sokkal inkább emlékeztet Henry Fielding Tom Jonesára, mint bármely egzisztencialista regényhősre. Amit Jake művel, az csupán filozófia light – kellemes agytorna, ami ugyanakkor nem jár életbe vágó következményekkel. (Ellentétben pl. azzal, amit Jacob Horner csinál John Barth Az út vége c. regényében.)
Ez egyébként nem baj, nem kell minden könyvben vérnek folynia, s ezt csak azért említem, mert az Unikornis alapján egy sötétebb, mélyebb és sokkal több figyelmet igénylő regényre számítottam, és kissé meglepett, hogy a Háló alatt ilyen humoros, abszurd, szórakoztató és főleg: könnyen befogadható könyvnek bizonyult. (Persze lehet, hogy más lenne a véleményem, ha nem majdnem közvetlenül a Súlyszivárvány után olvastam volna ezt a könyvet, mert amellett szinte minden könnyű olvasmánynak tűnik.)
