Amennyire eddig ismerem, Shirley Jackson mindig rém félelmetes. Nem a könyveiben időnként megjelenő kísértetházak, démoni személyek, meg baljós-mágikus praktikák miatt – hanem a hétköznapi, megmagyarázhatatlan brutalitás miatt.A regény jórészt a világtól elzárkózva élő…
Lionel Shriver regénye igen érdekes, okos, és szellemes gondolatkísérlet arról, hogy mi lett volna, ha. A téma: a párkapcsolatosdi. Természetesen a párkapcsolatosdi, mert ahogy Shriver mondja az utószóban, ideje beismerni, hogy mindannyian többet agyalunk a romantikus szerelmen és…
Azt mondja King a négy kisregényből álló kötet utószavában, hogy ő nemigen tud finom és elegáns prózát írni, és, hát, többnyire szerintem sem. Történeteket viszont tud írni, ami nekem december-tájt (az évnek azon szakasza, amikor az utóbbi években valahogy mindig Kinget…
Az elmúlt két év morgolódásai (itt és itt) után végre megint nagyjából elégedett vagyok.Persze eleve sejtettem (reméltem), hogy ez jobb lesz (nekem), mint az előző két kötet, mert ezt Jennifer Egan szerkesztette-válogatta, akinek a könyvei véletlenül eléggé bejönnek nekem,…
Donna Tartt regényének egyetemista hősei az ókori görög kultúra bűvöletében élnek – görögül tanulnak, görögül olvasnak, és görögül filozofálnak. S bár ez így elsőre talán nem hangzik túl izgalmasan, hamarosan érdekesebbé válik a dolog – a saját kiválasztottságuk…
Kathy Acker könyve sok minden egyszerre: egy rémálomszerű, szürreális, rajzokkal és firkákkal tarkított kísérleti kollázs/regény/szöveg/dráma; egy minden értelemben kihasznált, testileg és érzelmileg sérült lány szörnyű életének története, hol E/3-ban, hol E/1-ben…
Most már, hogy Jennifer Egan öt könyvéből négyet olvastam, úgy 80%-os biztonsággal mondom, hogy ez a nő zseniális. Nem tudom, hogyan csinálja. Az még könnyen felfogható számomra, hogy valaki ösztönösen érti a mindenféle emberi érzelmeket, bonyolult viszonyokat, meg azt, hogy…
Elég nehéz bármit mondani egy könyvről, amelynek az írója ennyire tudatos, ennyire pontosan tisztában van azzal, hogy mi az (és mennyire jó), amit alkotott, és mindezt rögtön a könyv elején megosztja az olvasóval. Dave Eggers olyanokat mond például a regény/memoár előszavában,…
Nem tudom, én leszek-e egyre szkeptikusabb, ahogy telnek az évek, vagy ez az antológia lesz egyre ugyanolyanabb – nem rosszabb. Csak épp tök-kiszámítható. Visszatekintésképpen (meg mert szeretek magamra linkelni): a 2011-es kötetről igen lelkesen írtam. A 2012-esről már kevésbé…
Bob Nelson könyve a kedvenc fajta non-fictionöm: semmi olyat nem mond, amit eddig ne tudtam volna, viszont remekül összefoglalja mindazt, amit eddig is tudtam. És ezt valóban nem kritikának szánom – igen hasznos néha, amikor valaki más rendszerbe foglalja az összevissza-elméleteimet…