Most már olvastam Jennifer Egan összes könyvét (direkt beosztottam, mert nincs sok belőlük), és ez az első (egyetlen), amitől nem vagyok elájulva.Persze még így is jó, például simán megfelel annak a…

Úgy két éve az Így veszíted el is nagyon bejött, és most ez is.Az alkotóelemek ebben a könyvben is nagyjából ugyanazok: dominikai-szexmániásság; kivándorló- és bevándorlólét és a soha nem múló vonzalom Dominika iránt, ami lehet, hogy nem is vonzalom, hanem honvágy, vagy visszahúzó átok, s ami mintha…

Eljött újra az év azon szakasza, amikor már megint újrakezd(t)em a futást. Tavasszal vagy nyáron van az az időszak, most már vagy 3-4 éve, amikor szép reményekkel, roppant lelkesedéssel, magamat már az első kilométerek megtétele előtt a jövő nagy futócsillagának képzelve…

Egyszer olvastam egy remek novellát Ben Marcustól, úgyhogy olvasni akartam tőle mást is, hogy kiderüljön, hosszabb távon/több oldalon keresztül is tudja-e azt, amit abban a novellában tudott: pontos, sokféle asszociációt hordozó, nem-terjengős, nem-túlcsinált, pont-jó mondatokat…

Joshua Ferris legújabb regénye jól indult (vagy jól indultam vele), de aztán meguntam, vagy elfáradtam bele. Két regénye alapján lazán általánosítva: többnyira így reagálok Ferris könyveire. (Van viszont egy darab novellája, a Breeze című, ami zseniális, és amiről nagyon…

Tropper regénye egész jól indult (hangosan nevettem rajta! kétszer is! [nevetni meg jó, bármin]), de aztán lassan túl sok lett a jóból, és a vége felé már arra gondoltam, hogy ez a könyv túl-harsány, túl-"amerikai", túl-kalandos, túl-erőltetett, túl-olcsó. Csupa gyors…

Ahogy az gyakran megesik, most is elég volt egy(-két) jó első mondat ahhoz, hogy azonnal a jó első mondattal bíró regényt akarjam olvasni. A könyv így kezdődik: „Darlings! Welcome! And you must be Danielle?” Sleek and small, her wide eyes rendered enormous by kohl, Lucy Leverett,…

Mindig szerettem volna úgy olvasni egyszer ezt a drámát, ahogy most olvastam – elmenni az állatkertbe, és ott újraolvasni, hogy hazatérve elmondhassam (-gondolhassam): MISTER, I'VE BEEN TO THE ZOO.Szerintem valahányszor drámákról írok (ami mondjuk nem fordul elő túl sűrűn),…

Igencsak jellemző és meglehetősen félelmetes, hogy a regény végére érve az volt az első dolgom, hogy bekapcsoljam a laptopot, hogy írjak róla – hogy potenciálisan az egész világ láthassa az én örökbecsű gondolataimat, és hogy részem legyen abban az örömben, hogy potenciálisan az egész világ…

Stephen Crane anti-westernje (vagy western-paródiája) az egyik örökös kedvenc novellám. Első pillantásra (vagy első olvasásra – a legvégéig) persze igazi westernnek tűnik ez: van benne jófiú, rosszfiú, fokozódó feszültség, a baljós csendet megtörő lövések, végső…