A Büszkeség és balítélet után ez volt a második regény, amit hangoskönyvként is elolvastam. Szándékosan választottam most is olyan könyvet, amit már többször is olvastam korábban. Bár a Büszkeség és balítélet hangoskönyv-változata végig lekötött, gondoltam, érdemes még…
Általánosan elismert igazság, hogy arról a legnehezebb írnom, amit a legjobban szeretek. A Büszkeség és balítélet pedig az eddigi legmaradandóbb kedvenceim közé tartozik, s a Zabhegyező és a New York trilógia mellett ez az a könyv, amelyen a legkevésbé fogott az első olvasás…
Néhány hónapja olvastam Will Self egyik könyvét, a Quantity Theory of Insanity című novelláskötetet, ami eléggé vegyes érzéseket váltott ki belőlem (gyakrabban untam, mint nem), de azért nem zártam ki annak a lehetőségét, hogy valaha elolvassam a szerző valamelyik másik művét…
Biztosan említettem már, hogy a Bajnokok reggelije az örökös kedvenc Vonnegut-regényem. A Kékszakáll viszont a második kedvencem, aminek az az egyik oka, hogy a könyv főszereplője nem más, mint az elfuserált absztrakt expresszionista festő, Rabo Karabekian, aki a Bajnokok reggelije…
Majdnem öt éve, egy nyaralás előtt, alatt és után olvastam először az Éjfél gyermekeit. Akkor elég nehezen értem a végére, de nem azért, mert rossz volt vagy unalmas, hanem azért, mert ez nem nyaralásra való könyv. Erre a könyvre oda kell figyelni, nem szabad közben…
(Ez a bejegyzés korábban olvasható volt az Olvasóterem oldalán, de ahogy még februárban ígértem, ide is felteszem.) Forster szerelmi komédiája 1908-ban jelent meg, ám ahogy az egy igazán jó könyvtől várható, semmit sem ártott neki az azóta eltelt száz év. A történet ma…
Olvastam már ezt a regényt úgy két évvel ezelőtt, és már akkor is eléggé tetszett, aztán most mindenféle okok miatt kedvem támadt újraolvasni, úgyhogy ezt gyorsan meg is tettem, és most még jobbnak találtam, mint elsőre. A Férfi, aki munkát talált egyébként nem túl…
Ebben a bejegyzésben szó esik ugyan a Zabhegyezőről, a poszt mégis szinte kizárólag a blog egóvonulatát fogja erősíteni, ugyanis erről a könyvről nem tudok és nem is akarok összefüggően írni, úgyhogy leginkább csak magamról fogok írni. Tizenöt éves voltam, amikor…
Elég régóta az egyik kedvencem ez a könyv, és úgy két-három évente eszembe jut, hogy milyen remek regény ez a Hidegvérrel, jó lenne újraolvasni, és olyankor gyorsan újraolvasom. Ezt tettem most is, és most is az a véleményem, hogy ez egy nagyon jó könyv. Mivel a…
A múlt héten megnéztem a regény Stanley Kubrick által rendezett filmváltozatát, ami évek óta itt állt nálam, s utána ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy sürgősen újraolvassam a könyvet, úgyhogy ezt meg is tettem. (Bár nem a filmről akarok írni, azt azért…