(Ez a poszt elvileg az Amerikai istenekről szól, de aztán a könyvről elég keveset mondok benne.)Jóformán semmire nem emlékeztem már ebből a könyvből, csak arra, hogy tetszett, amikor kb. hat évvel ezelőtt először olvastam. Arra sem emlékeztem, hogy ebben a regényben milyen…
(A poszt kicsit spoileres.)Úgy tűnik, mióta léteznek kertvárosok, az emberek azóta akarnak menekülni belőlük. Az 1955-ben (tehát épp az egyre gyorsabb amerikai kertvárosiasodás idején) játszódó regény főszereplői, Frank és April Wheeler is így vannak ezzel: a connecticuti…
Nem tudom pontosan, miért kedvelem Dreisert, hiszen az ő nehézkessége, a néha rettentően idegesítő, dagályos stílusú és didaktikus prédikációi a világ korruptságáról, meg a műveiben megnyilvánuló végletesen determinisztikus világnézet csupa olyasmi, amit nem szoktam szeretni…
Már terveztem egy ideje, hogy az Amerikai psychót is újraolvasom, és most jobbnak és érdekesebbnek tartom ezt a könyvet, mint valaha. Talán azért, mert mostanában a tartalom mellett elkezdtem tudatosan figyelni Ellis nyelvhasználatára meg arra, hogy hogyan építi fel azt az…
A Lola Rennt c. film (amelyet az idétlen, jópofizós magyar helyett az eredeti címén fogok emlegetni) az a fajta posztmodern, amit a legjobban szeretek. Vagyis van benne minden, amit én kedvelek a posztmodernben (az idő teljesen önkényes kezelése; ironizálás a szerzői intenciókkal…
Két évvel ezelőtt már írtam egy rajongó hangvételű posztot erről a könyvről, de most megint újraolvastam, és mivel – ahogy azt szintén írtam már korábban is – minden egyes olvasás után egyre jobban szeretem ezt a könyvet, úgy gondoltam, az idei újraolvasásról…
Hunter S. Thompson alteregója, Raoul Duke és ügyvédje, az „őrült szamoai”, Dr. Gonzo (vagyis az ügyvéd Oscar Zeta Acosta) egy szép napon, valamikor a 70-es évek elején elindulnak Las Vegasba egy nyitott tetejű sportkocsival, hogy tudósítsanak a Mint 400…
Virginia Woolf majdnem négy évszázadot átívelő regényének hőse férfiként kezdi az életét az I. Erzsébet korabeli Angliában: Orlando tökéletes szépségű, álmodozó természetű nemesifjú, akit ugyan mindenki szeret és körülrajong, de ő mindennél többre becsüli a…
Ahhoz több mint tíz éve kétség sem férhet, hogy a Büszkeség és balítélet az örökös kedvenc Austen-könyvem. Ami viszont a többi Austen-regényt illeti, mostanában rájöttem, hogy mindig az a második kedvencem, amelyiket legutóbb olvastam. Most tehát a Klastrom titka.…
Olvastam már a Marsbéli krónikákat valamikor, de nem emlékeztem rá, hogy ez a novellafüzér ilyen jó. Sokszor nagyon szép és mindig rettentő melankolikus, és van benne valami jellegzetes, őseredeti amerikaiság, amit én nagyon szeretek: az a hit vagy remény, hogy elcsesszük ugyan…