Nem tudom pontosan, miért kedvelem Dreisert, hiszen az ő nehézkessége, a néha rettentően idegesítő, dagályos stílusú és didaktikus prédikációi a világ korruptságáról, meg a műveiben megnyilvánuló végletesen determinisztikus világnézet csupa olyasmi, amit nem szoktam szeretni…

Nem emlékszem már, pontosan hogyan és mikor került először kezembe ez a könyv, csak arra, hogy valamikor gimnazista koromban olvastam először és akkor teljesen letaglózott. Az idők során aztán ez is bekerült a néhány évente rendszeresen újraolvasott könyvek közé. Elég gyakran…