Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban - Fear and Loathing in Las Vegas
Hunter S. Thompson alteregója, Raoul Duke és ügyvédje, az „őrült szamoai”, Dr. Gonzo (vagyis az ügyvéd Oscar Zeta Acosta) egy szép napon, valamikor a 70-es évek elején elindulnak Las Vegasba egy nyitott tetejű sportkocsival, hogy tudósítsanak a Mint 400 motorversenyről. Az egy hétvégésre tervezett Las Vegas-i kirándulásra magukkal visznek annyi drogot és piát, amennyi egy átlagembernek valószínűleg több életre is elég lenne. De Raoul Duke és az ügyvédje nem éppen átlagemberek, hanem félelmetes, a végsőkig elszánt, az önpusztításban és a bizarr élmények hajszolásában tréfát nem ismerő félőrültek, akiknek sikerül a lehetetlen: egy hétvége alatt betermelik a temérdek drogot, és miközben a rend kedvéért kilátogatnak a motorversenyre, majd pedig részt vesznek az ugyanazon a hétvégén megrendezett országos rendőrkonferencián (ami, micsoda véletlen, épp a drogokról szól), számos furcsa élményben van részük.
A drogos ámokfutás során hőseink egyszerre szenvednek a kialvatlanságtól, a részegségtől, a másnaposságtól, a hallucinációktól és a paranoiától – de a lelkesedésük mindezek ellenére töretlen, hiszen nekik küldetésük van: szeretnék megtalálni az Amerikai Álmot, aminek éppen Las Vegas a fellegvára. Raoulékat persze nemcsak az Amerikai Álom anyagi része érdekli – bár a könyvben jó néhányszor felbukkan Horatio Alger neve is, aki a 19. században számos didaktikus ifjúsági regényt írt, amelyek arról szólnak, hogy a szegény, ámde becsületes és szorgalmas fiú addig küzd, amíg megteremti magának a tisztes jólétet, s ily módon megvalósítja az Amerikai Álmot –, hanem az a jellegzetes, a világon tán sehol másutt nem fellelhető szabadság, ami a mítosz szerint szintén az amerikai ember sajátja.
A drogos ámokfutás során hőseink egyszerre szenvednek a kialvatlanságtól, a részegségtől, a másnaposságtól, a hallucinációktól és a paranoiától – de a lelkesedésük mindezek ellenére töretlen, hiszen nekik küldetésük van: szeretnék megtalálni az Amerikai Álmot, aminek éppen Las Vegas a fellegvára. Raoulékat persze nemcsak az Amerikai Álom anyagi része érdekli – bár a könyvben jó néhányszor felbukkan Horatio Alger neve is, aki a 19. században számos didaktikus ifjúsági regényt írt, amelyek arról szólnak, hogy a szegény, ámde becsületes és szorgalmas fiú addig küzd, amíg megteremti magának a tisztes jólétet, s ily módon megvalósítja az Amerikai Álmot –, hanem az a jellegzetes, a világon tán sehol másutt nem fellelhető szabadság, ami a mítosz szerint szintén az amerikai ember sajátja.
Ezt a szabadságot persze számos különböző célra lehet használni, de Raoulék az összes lehetséges felhasználási mód közül azt választják, hogy teljesen kivetkőznek az emberi mivoltukból. A könyv mottója szerint „megszabadul az ember-lét fájdalmától az, aki elállatiasodik”, és Raoul Duke meg az ügyvédje valóban mindent megtesznek azért, hogy megszabaduljanak ettől a fájdalomtól. Kettejük kalandjai és elembertelenedési kísérletei pedig hol roppant szórakoztatóak, hol ijesztőek, hol pedig undorítóak.
A két főhős egyébként az utolsó pillanatokat használja ki arra, hogy még egyszer utoljára úgy igazán lealjasodjon – az 1970-es években már más viszonyok uralkodnak az amerikai politikai, kulturális és közéletben, mint korábban, s a hatalmon lévők egyáltalán nem nézik jó szemmel a Raoul Duke-féle excentrikus, félőrült drogosok fékevesztett száguldozását és a szabadság és az egyéni kezdeményezőkészség olyasféle megnyilvánulásait, mint amilyen Duke és Dr. Gonzo Las Vegas-i útja volt. Ahogy Thompson írja a könyv utószavában, a könyv „a hatvanas évekbeli Kábítószeres Szubkultúra hitvány kis utóirata”, hiszen a 70-es években már képtelenség oly módon, olyan önfeledt(nek tűnő) mámorban élni, mint az előző évtizedben, és az Amerikai Álomról ekkorra végképp bebizonyosodik, hogy csak illúzió.
Elveszteni egy illúziót szerintem szomorú dolog, még akkor is, hogyha az, ami a kiábrándulás után következik, legalább valóságos és igaz. És minden őrült, abszurd, eltúlzott, képtelen részlet és a hőseinek beteges, ugyanakkor sokszor elképesztően vicces önpusztítása mellett a Félelem és reszketés Las Vegasban nagyon szomorú könyv is.
