Könyv, egó, entrópia
Joseph Heller: Valami történt - Something Happened
Egy komor, enyhén depressziós hangulatú augusztusi napon tévedt a tekintetem erre a regényre, és még aznap nekikezdtem a sokadik újraolvasásnak. Van valami perverzitás abban, hogy egy alapvetően rosszkedvű napon éppen erre a cseppet sem vidám könyvre fájdult meg a fogam, de ezek a könyv-megkívánások mindig váratlanul jönnek és nem is akarok küzdeni ellenük. Amikor úgy érzem, hogy most azonnal újra kell olvasnom valamit, hiába is kezdenék másba, nem tudnám élvezni.
Iain M. Banks: The State of the Art
Bankset Kelt ajánlotta a figyelmembe úgy öt évvel ezelőtt, pontosabban szólva, úgy emlékszem, hogy egyszerűen a kezembe nyomta a Játékmester című regényt, azzal, hogy olvassam el, mert az nekem jó lesz. Elolvastam, és jó volt, annyira, hogy azóta már többször is újraolvastam.
Edith Wharton: Az ártatlanság kora - The Age of Innocence
Általában azokat a könyveket olvasom újra, amelyek elsőre is maradandó nyomot hagytak bennem, s amelyeket újra át akarok élni, de persze akadnak kivételek.
Theodore Dreiser: Amerikai tragédia - An American Tragedy
Stephen King: Carrie
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje - The Handmaid's Tale
Margaret Atwood a tavalyi év egyik nagy felfedézese volt számomra. Egyetemista koromban jártam néhány kurzusra Kanada történelméről és kultúrájáról, és szerettem is őket, de ezeken az órákon nem elemeztünk regényeket, és nem is Kanada volt a fő specializációm, úgyhogy bár hallottam már Atwoodról, nem kerestem őt és nem is keltette fel túlzottan az érdeklődésemet, főleg mivel akkoriban elég kevés női írót olvastam. (Ezen azóta változtattam már.)
Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában - Out of Africa
Gondolkodtam, mi legyen a következő könyv, amiről írok, nézegettem a tavalyi feljegyzéseimet, és végül ezt választottam, kicsit kapcsolódva ezzel is Salingerhez. Nála, egész pontosan a Zabhegyezőben találkoztam először ezzel a könyvvel, amikor Holden Caulfield a kollégiumban az Afrika címen emlegetett regényt olvassa, amelyet egy bizonyos Isak Dinesen írt.
J. D. Salinger: Franny és Zooey - Franny and Zooey

Douglas Coupland: X generáció - Generation X
Sokat hallottam erről a könyvről, mielőtt elolvastam volna. Tudom, hogy a címe szállóigévé vált és valahogy úgy képzeltem, hogy bizonyára egy Bret Easton Ellis-i világban játszódik, amelyben a karakterek drogokkal, szexszel és luxussal próbálnak életet lehelni magukba. Sokkoló élményt vártam, de helyette egy ironikus, szomorkás mesét kaptam. Ezt sem bánom.