Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában - Out of Africa
Gondolkodtam, mi legyen a következő könyv, amiről írok, nézegettem a tavalyi feljegyzéseimet, és végül ezt választottam, kicsit kapcsolódva ezzel is Salingerhez. Nála, egész pontosan a Zabhegyezőben találkoztam először ezzel a könyvvel, amikor Holden Caulfield a kollégiumban az Afrika címen emlegetett regényt olvassa, amelyet egy bizonyos Isak Dinesen írt.
Mindig is szerettem utánajárni az ilyesminek és elolvasni a regényeket, amelyeket egy másik könyv szereplője olvas, úgyhogy ennek is utánanéztem, és kiderült, hogy a könyv eredeti címe Out of Africa, a magyar pedig Volt egy farmom Afrikában, és Karen Blixen írta. Viszont hiába tudtam mindezt, a könyvet sokáig nem sikerült fellelnem. Valamikor 17 éves korom körül lehetett, hogy véletlenül megtaláltam a megyei könyvtár angol nyelvű részében nézelődve.
Gondolom, ha akkoriban rendszeres internetező lettem volna, sokkal egyszerűbben is kideríthettem volna minden információt és beszerezhettem volna a könyvet, de nem bánom, hogy lassan ment. Szeretek visszavonulni és várni, hogy magától az utamba akadjon, amit keresek.
Az Out of Africa arról a 17 évről szól, amelyet Karen Blixen az I. világháború után Kenyában töltött, s amely során igyekezett felvirágoztatni egy kávéültetvényt, de végül kudarcot vallott. A sok apró történet és élmény, amelyről Blixen ír, gyakran csak lazán fűződik össze, de a könyv végére mégis kirajzolódik a kép az akkori Afrikáról, egy nyugodtabb, békésebb életről.
Bár úgy érzem, van az íróban némi felsőbbrendűség, de alapvetően pozitívan, kíváncsian és szeretettel viszonyul Afrikához, a környezetéhez, a feketékhez, a bennszülött szokásokhoz, és nagyon csodálom őt azért, ahogy minden félelem nélkül teszi a dolgát, gyakorlatilag egyedül egy idegen kontinensen: ültetvényt gondoz, gyógyítja a bennszülötteket és elsimítja a viszályokat köztük, megszervezi a farm mindennapjait, feljegyzéseket ír, vendégül látja a barátait, részt vesz a kenyai fehérek társadalmi életében, vadászni jár és még ezer mást csinál.
Elsőre is gyönyörű könyvnek találtam, aztán tavaly tavasszal a szokásos heti Bookstation-böngészés közben megint megláttam a könyvet és gondoltam, itt az ideje újraolvasni. Amikor nekikezdtem, már június volt, és elég meleg ahhoz, hogy a szabadban olvashassak, s az árnyékos erkélyen ülve jó volt újra elmerülni Blixen Afrikájában.
Ha lehet, most még szebbnek találtam, mint régen. Sosem vonzott igazán Afrika, de Blixen úgy festi le Kenyát, a farmját és az ottani életét, hogy legszívesebben rögtön utaznék oda. Aztán rájövök, hogy az a világ, amiről ő írt, már rég eltűnt, és elszomorodom.
