Nick Hornbyt nagyon kedveltem korábban (a Pop, csajok, satöbbit még most is szeretem és bármikor szívesen újraolvasom), viszont a Hogy legyünk jók? c. regénye után jó időre elvesztettem az érdeklődésemet iránta. Nem hiszem, hogy ő változott volna meg, csak annyi történt, hogy…
Végzős gimnazista koromban, amikor elérkezett az egyetemi jelentkezés ideje, egy röpke pillanatra megfordult a fejemben a gondolat, hogy vajon nem lenne-e a szuper, ha az angol mellett a filozófia szakra is felvételiznék. Aztán beleolvastam a gimnáziumi filozófiai szöveggyűjteménybe,…
Mottó: „A haverok előtt én mindig nevetek a filmeken, amiken otthon sírok.” – Hiperkarma, Lidocain David Riesman könyve a modern társadalmak fejlődését és az eközben (és ennek hatására) az emberek személyiségében bekövetkező változásokat térképezi fel. Ám…
Még az Olvass bele-féle recenzióíró pályázaton nyertem ezt a könyvet, de jó ideig csak bizalmatlanul méregettem és nem terveztem, hogy egyhamar elolvasom. Első ránézésre ugyanis nem volt túl megnyerő számomra, hogy a kötet első esszéje tele van nagy kezdőbetűs szavakkal és…
Elég régóta az egyik kedvencem ez a könyv, és úgy két-három évente eszembe jut, hogy milyen remek regény ez a Hidegvérrel, jó lenne újraolvasni, és olyankor gyorsan újraolvasom. Ezt tettem most is, és most is az a véleményem, hogy ez egy nagyon jó könyv. Mivel a…
Alexander Masters egy hajléktalanokat segítő cambridge-i intézményben, a Wintercomfortban ismerkedett meg Stuart Shorterrel, a többszörösen börtönviselt, drogos, alkoholista, borderline személyiségzavaros, izomsorvadásban szenvedő, öncsonkításra és dühkitörésekre hajlamos,…
Sok évvel ezelőtt olvastam néhány sci-fit Lemtől, de ez a könyv valami egészen más: válogatás azokból az esszékből, amelyeket a szerző a 90-es években írt, s amelyek fő témája az emberiség jelene és jövője. Lem sokféle oldalról közelíti meg a kérdést: többek között…
Roland Barthes olyan szerző, akinek egynéhány gondolata állandóan felbukkant egyetemista koromban a legváltozatosabb kontextusokban, így hát tudtam róla és az irodalomelméleti jelentőségéről egyet s mást, és szimpatikusak voltak az elméletei, anélkül hogy valaha is olvastam volna…
Gondolom, nem túl nagy objektivitást sejtet, hogy egy szakkönyvről szóló posztot egy sor rajongással fogok kezdeni, de nem bánom. Angol szakos koromban volt szerencsém járni a könyv szerzőjének néhány kurzusára, amelyek mind nagyon emlékezetesek maradtak számomra. Nemcsak arra…
Nem vagyok feltörekvő valóságshow-sztárocska, akinek az a szokásos szövege, hogy érdekli a kommunikáció és a tévénél szeretne elhelyezkedni. Laikus olvasó vagyok, nem szeretnék a tévénél elhelyezkedni, de engem is érdekel a kommunikáció (főleg a nyelvi kommunikáció)…