Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet - A testbeszédtől az internetig
Nem vagyok feltörekvő valóságshow-sztárocska, akinek az a szokásos szövege, hogy érdekli a kommunikáció és a tévénél szeretne elhelyezkedni. Laikus olvasó vagyok, nem szeretnék a tévénél elhelyezkedni, de engem is érdekel a kommunikáció (főleg a nyelvi kommunikáció) tudománya, úgyhogy gondoltam, bizonyára hasznos olvasmány lesz Terestyéni Tamás könyve. (Viszont kicsit nehéz erről a könyvről írnom, mert úgy érzem, nem rendelkezem a megfelelő szavakkal, amelyekkel jellemezhetném: ez a mű szakszöveg, nekem meg csak hagyományos szavaim vannak.)
A szerző szerintem csodálatos részletességgel és alapossággal veszi végig és elemzi a kommunikációelmélet kérdéseit, a kommunikáció különféle megjelenési formáit és mindenütt jelenvalóságát, a szavakkal való cselekvés módjait, a kommunikáció jelentőségét a társadalmakban és még számos egyéb témát. S olyan sok mindenről szól a könyv, hogy feleslegesnek érzem egy-két példa kiemelését, mert annyival úgysem tudom érzékeltetni a műben tárgyalt témák sokféleségét és mélységét.
Volt néhány elmélet és megközelítés, amelyet már ismertem korábbról (pl. még az egyetemen tanultam Austin beszédaktus-elméletéről vagy éppen a Chomsky-féle generatív nyelvtanról), de a könyv nagy része csupa újdonság volt számomra, s emiatt egyszerre nehéz és élvezetes volt olvasni. Nehéz volt, mert a szöveg ugyan világos és követhető, de nagyon szakmai nyelven szól, s ezért minden mondatra nagyon kellett figyelnem, ugyanakkor élvezetes is volt, mert sokat tanultam belőle.
Nemrég Huszár Ágnes gendernyelvészeti könyvével kapcsolatban említettem, hogy az a könyv csak összefoglalja a tudományág alapkérdéseit, de semmibe nem mélyed bele és nem is mond sok újat. Ez a könyv szerencsére nem ilyen. Terestyéni Tamás igen nagy gondossággal tárgyal minden témát: mindent kifejt a kellő mélységben, mindenre hoz akár több példát is, és természetesen mindenhol idézi a releváns szakirodalmat. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy a szerző nemcsak szintetizálja a máshol már leírt kutatási eredményeket és elméleteket, hanem a saját álláspontja is megjelenik a szövegben, ami szerintem dicséretes.
Ebből a szempontból különösen érdekes a könyv utolsó fejezete, amely az ezredforduló utáni magyar közkommunikációról szól, s részben a szerző saját kutatási eredményein alapul. Ebben a fejezetben kiderül többek között az, hogy hogyan változott a nyilvános kommunikáció Magyarországon a rendszerváltás után, és hogy miféle kihívásoknak nem sikerült még mindig megfelelnie a magyar közkommunikációnak a rendszerváltás óta eltelt tizenöt év alatt. (A könyv ugyan 2006-ban jelent meg, de az az érzésem, hogy a problémás területek, amelyekről Terestyéni beszél, még ma is épp olyan problémásak.)
Azt talán már említenem sem kell, hogy a könyvhöz egy szuper, tizenöt oldalas bibliográfia is tartozik, amiből már ki is néztem magamnak néhány könyvet.
Terestyéni könyve szerintem az ideális tudományos mű: nagyon informatív, nagyon alapos, némi erőfeszítéssel a nem szakemberek számára is érthető, önmagában is hasznos és érdekes, de közben egy csomó egyéb könyvhöz is elirányít.
Köszönöm a könyvet a Typotex Kiadónak és Balagesh-nak.
