Jürg Federspiel: A gyűlölet múzeuma
A gyűlölet múzeuma cím elvileg New Yorkra utal. Én viszont végig úgy éreztem, inkább a szerző gyűlöletének múzeuma ez a könyv.
A gyűlölet tárgya pedig nemcsak New York, hanem millió egyéb dolog; New York csak a millió egyéb dolog szimbóluma.
Jürg Federspiel, a teljesség igénye nélkül, a következő dolgokat gyűlöli: az amerikai ételeket, az amerikai kultúrát (szerinte nem is nagyon van olyan), a pop-artot (amely keretében művészet lehet egy leveskonzerv-dobozokról készült képből [Campbell's_Soup_Cans] – és Federspiel mintha kurvára utálná, hogy ebből művészet lehet), a közönyt, az embertelenséget, az erőszakot, a pénzhajhászást, az olcsó élvezeteket (meg a drágákat is), a nagyvárosokat (amelyeknek lényege, szerinte, hogy mindig csak ígérnek, de soha semmit nem váltanak valóra), a szuburbiát, a harsányságot, az üres fényeket, a patkányokat, a mocskot, a short storyt (ami szerinte, ha jól értem, a novella és az elbeszélés valamiképpen alacsonyabb rendű amerikai megfelelője), és Neil Simon drámáit.
Oké, ezen dolgok kb. 80%-a az én szívemnek sem éppen kedves (a szívem maradék 20%-ában pedig végletesen amerikofil vagyok, legalábbis kultúr-dolgokat illetően) – szóval nagyon (nagyon) sokszor átérzem Federspiel dühét és indulatait és kétségbeesését és rettegését.