2011.nov.30.

Írta: entropic 4 komment

Jon Krakauer: Út a vadonba - Into the Wild

Jon Krakauer könyve egy magazincikkből nőtte ki magát, amelyet a szerző 1992-ben írt Chris McCandlessről, az idealista, az élet minél teljesebb átélésére vágyó, szenvedélyes és önfejű fiúról, aki 1992 tavaszán bevette magát az alaszkai vadonba, hogy meghatározatlan ideig az emberektől távol, a saját erejére és ügyességére hagyatkozva éljen. Egy darabig minden jól ment, de Chris végül belehalt a kissé ügyetlenül megtervezett és kivitelezett remeteélet-kísérletbe.

Jon Krakauer könyve Chris útját követi, és a szerző a fiú családi kapcsolatait, gyerekkorát és korábbi bolyongásait feltérképezve próbálja megmagyarázni, hogy mi vezethette Christ arra, hogy odahagyja a tökéletes életet és ígéretes karriert, amely az USA keleti partján várta őt, és inkább az állandó bizonytalansággal és mindennapos küzdelmekkel és lemondásokkal járó vándoréletet válassza.

Nem írtam oda a poszt elejére, hogy spoilert tartalmaz, mert az, hogy Chris kalandja rosszul végződik, már a könyv borítójáról kiderül. Ráadásul ez egy igaz történet, tényirodalom, amelyet olvasva elvileg nem kell azon izgulni, hogy vajon milyen fordulatokat talált ki a szerző. Az Út a vadonba azonban szerintem mégsem egyszerűen tényirodalom (vagy lehet, hogy nincs is olyan, hogy tényirodalom; én legalábbis még nem találkoztam olyan, igaz történetet elmesélő könyvvel, ami csupa tény és adat és „valóság” lett volna, és semmi érzelem és kitaláció), inkább olyasmi, mint Truman Capote Hidegvérrel c. könyve: roppant érzelmes mű, ami nem csupán az olvasó agyára hat, s ami rengeteg költői, eltúlzott vagy nyilvánvalóan kitalált részletet tartalmaz.

Tovább

Címkék: non fiction, angol nyelvű, 2011 november, jon krakauer

2011.nov.28.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Thomas Keneally: Jimmie Blacksmith éneke - The Chant of Jimmie Blacksmith

A korábban Ballada címen már megjelent regény a 19. és 20. század fordulóján, Ausztráliában játszódik. Az őslakos anyától és fehér apától származó Jimmie Blacksmith egy bennszülött-rezervátumban nő fel, és valószínűleg az egész életét az ősi hagyományok és szertartások által meghatározott módon élné le, ha nem lenne Neville atya, a keresztény misszionárius, aki megkedveli őt. Ezért aztán amikor a pap a bennszülöttek lelkének ápolását megunva egy városiasabb közösségbe költözik, magával viszi a fiút, és arra biztatja, hogy vállaljon állást a fehérek között (és bizonyítsa be, hogy ő bizony nem egy lusta, semmirekellő bennszülött) és ami még ennél is fontosabb: vegyen feleségül egy fehér lányt, hiszen ő maga is félig fehér, ezért hát kár volna az életét az őslakosok módján élnie.

Az atya ugyan nem áltatja Jimmie-t azzal, hogy őt magát valaha is befogadja majd a fehér társadalom, azt viszont szépen levezeti neki, hogy a majdani, fehér lánytól születendő gyerekeinek már könnyebb lesz, az ő gyerekeiknek pedig még könnyebb, hiszen rajtuk már alig látszik majd a bennszülött származásuk.

Tovább

Címkék: ekult, 2011 szeptember, thomas keneally

2011.nov.26.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Verner von Heidenstam: Endümion

Verner von Heidenstam regénye a varázslatos Keletről, azon belül is Damaszkuszról szól, amelyet mi már valószínűleg sosem láthatunk annyira titokzatosnak és mesésnek, mint ahogy az író leírta, s amelynek már a 19. század végén is csupán a végóráit figyelhette az arra járó nyugati utazó. Az író szomorú szívvel mesél egy olyan világról, amely a pusztulás küszöbén áll – s amelynek a hanyatlásáért jórészt a Nyugat a felelős. Az Endümion erről a pusztulásról mesél egy tragikus történet keretei közé ágyazva.

A történet négy főszereplője a regény kezdetén megérkezik Damaszkuszba, a városba, amelyhez mindannyian nagy (és nagyon különböző) reményeket fűznek. A fiatal amerikai lány, Nelly egész életében a mesés Keletre vágyott, s ezért nagy izgalommal várja, hogy felfedezze a várost; Nelly idős apja a humoreszkjeihez szeretne élményanyagot gyűjteni; Blumenbach doktor az orvosi (vagy a későbbiek ismeretében inkább azt mondhatnám: a kuruzslói és szerencselovagi) hivatását szeretné gyakorolni; Emin ibn el-Arabi pedig a szülővárosába tér vissza, hogy élvezze háza kényelmét és a feleségei által nyújtott örömöket.

Tovább

Címkék: nobel díj, ekult, 2011 október, verner von heidenstam

2011.nov.23.

Írta: entropic 8 komment

Iain M. Banks: Anyag - Matter

Banks könyveibe sosem tudok könnyen belerázódni (általában komoly gondjaim vannak a furcsa nevek megjegyzésével, és nem szeretem, ha egy regény első 100 oldalán még azt sem tudom eldönteni, hogy mondjuk humanoidnak képzeljem-e el a főszereplőket vagy sem), de miután végre sikerül, mindig nagyon élvezem a könyveit. Eddig ugyan eggyel sem találkoztam, ami olyan jó lett volna, mint a kedvenc Banks-regényem, a Játékmester, de mindegy, beérem azzal is, hogy minden könyvből megtudhatok pár apró információt a Kultúráról.

Arra nyilván nem is számítottam, hogy az Anyag eléri a Játékmester színvonalát, de mivel szerencsére ez a könyv is (részben) a Kultúrában játszódik, gondoltam, biztos nem fogok unatkozni, és ezt a könyvet is szeretni fogom. Nem így történt. Az Anyag az első Banks-olvasmányom, ami az idő legnagyobb részében felváltva untatott és idegesített, és csak nagyon ritkán nyújtott élvezetet.

Tovább

Címkék: science fiction, iain m. banks, 2011 november

2011.nov.21.

Írta: entropic 2 komment

Samuel P. Huntington: Kik vagyunk mi? - Az amerikai nemzeti identitás dilemmái - Who Are We? - The Challenges to America's National Identity

Már majdnem két hónapja, hogy befejeztem ezt a könyvet, és mivel majdnem olyan gyorsan felejtek, mint ahogy olvasok, erről a könyvről már nem tudok olyan részletesen írni, mint ahogy akkor tettem volna, ha egy-két nappal a könyv elolvasása után megírom a posztot, mint ahogy normális esetben szoktam. Viszont nem akarom a blogon említés nélkül hagyni ezt a könyvet, mert igazán jó és informatív olvasmány volt, olyan könyv, amit szívesen ajánlanék első olvasmánynak mindenkinek, akit érdekelnek az alcímben foglalt témák: az amerikaiság, a nemzeti identitás, meg az ezekkel kapcsolatos kérdések. (Utána meg a könyvben foglalt ismeretekkel felvértezve lehet további könyveket keresni a témáról, már csak azért is, hogy ne csak egyoldalú tájékoztatásban legyen részünk.)

A könyv négy nagy részből áll. Az első részben a nemzeti és egyéb identitások kérdéseit járja körül Huntington, nemcsak amerikai kontextusban, hanem általánosságban. Ír arról, hogy milyen elemei vannak egy ember identitásának, miből áll össze egy nemzet identitása, hogy milyen összefüggések vannak az egyéni és a nemzeti identitások között és hogy mitől függ, hogy éppen melyik az erősebb.

Tovább

Címkék: non fiction, 2011 szeptember, samuel p. huntington

2011.nov.18.

Írta: entropic 2 komment

Margaret Atwood: The Edible Woman

Mivel mániákus újraolvasó vagyok, előbb-utóbb el kellett jönnie a pillanatnak, amikor olyasmit olvasok, amiről már írtam korábban. Viszont minden egyes újraolvasás más (bár sokszor azt kívánom, bárcsak ugyanolyan lenne, mint a korábbiak), ezért úgy döntöttem, hogy ha valamit újraolvasok, akkor írok is róla újra.

Tavaly már írtam egy rettenetesen hosszú posztot az Edible Womanről (1., 2.), abból nagyjából kiderül, hogy miről szól a regény meg hogy miért szeretem annyira. Újraolvastam a tavalyi posztomat, és amit ott leírtam, azt még mindig nagyjából ugyanúgy gondolom, úgyhogy most főleg olyan témákról írok, amelyekről abban a posztban csak kevés szó esett, vagy amelyek a korábbi olvasások során teljesen elkerülték a figyelmemet.

Tovább

Címkék: feminizmus, újra, angol nyelvű, margaret atwood, 2011 szeptember

2011.nov.15.

Írta: entropic 2 komment

André Gide: A nők iskolája

(A bejegyzés - szokás szerint - eléggé spoileres.)

André Gide regénye egy házasság történetét írja le három különböző nézőpontból. A regény első része a már halott feleség, Éveline naplója, amelyet a lánya, Geneviève juttatott el az írónak, rábízva, hogy tegyen vele a belátása szerint. A könyv második részében az Éveline naplójában a valóságosnál talán sötétebb színekkel ábrázolt férj, Robert védőbeszédét (vagy inkább magyarázkodását) olvashatjuk, amelyet a férfi az objektív tájékoztatás jegyében az író rendelkezésére bocsátott, s amelyben megpróbálja bebizonyítani, hogy korántsem olyan rossz ember ő, mint amilyennek a feleség naplója alapján tűnik. A harmadik részben pedig Éveline és Robert lányának, Geneviève-nek a befejezetlen vallomását olvashatjuk, amely ugyan főleg a lány érzelmi fejlődéséről és felnőtté válásáról szól, de emellett arról is olvashatunk benne, hogy hogyan élte meg a lány a szülei házasságát.

A könyv legérdekesebb és legellentmondásosabb része a fiatal Éveline naplója. A lány azért kezd naplóírásba, mert megegyezik rajongva szeretett jegyesével, Robert-rel, hogy mindketten naplót fognak vezetni, amelyet soha nem mutatnak meg egymásnak. Érdekes ellentmondás, hogy egy naplónak elvileg nincsen közönsége, Éveline mégis az első perctől fogva Robert szemének szánja a bejegyzéseit, annak ellenére is, hogy minden egyes bejegyzése a férfit dicsőítő kamaszlányos kirohanásokkal van tele.

Tovább

Címkék: nobel díj, andré gide, ekult, 2011 szeptember

2011.nov.13.

Írta: entropic 3 komment

Márai Sándor: Sirály

Márai Sándor regényének névtelen hőse fontos ember: a második világháború idején neki jutott az a nehéz feladat, hogy papírra vessen valamit, ami néhány napon belül megváltoztatja majd az egész ország sorsát és hirtelen valóságossá teszi majd a háborút a harcokat eddig viszonylagos biztonságból, távolról figyelő polgárok számára. Hogy pontosan mi áll a sorsdöntő dokumentumban, az nem derül ki, mindenesetre az iratban olvasható szavak rettentőek és komoly súlyuk van, ezért hát létfontosságú, hogy idő előtt ki ne tudódjanak. A főhős okos és tapasztalt férfi, már nem éppen szeles fiatalember, és azt gondolja, őt már nem lehet átverni, neki már nem lehet fájdalmat okozni, s belőle már nem lehet egykönnyen kihúzni a titkait – ám a történet során bebizonyosodik, hogy téved.

A fontos dokumentum papírra vetésének napján ugyanis felbukkan a gyönyörű és rejtélyes finn nő, Aino Laine, aki a megszólalásig hasonlít a férfi volt szerelmére, a néhány évvel korábban öngyilkossá lett Ilire. (A „megszólalásig hasonlít” ebben az esetben nemcsak egy bevett kifejezés, hanem pontosan leírja a két nő hasonlóságát: Ili és Aino külseje a főszereplő szerint tökéletesen egyforma, ám Aino hangja teljesen más, mint Ilié volt, s ez az egyetlen vonása, ami elárulja őt.) Aino megjelenése megzavarja a múlt fájdalmaiba és a jövő előre sejthető nehézségeibe és csalódásaiba már éppen beletörődő férfi viszonylag nyugalmas életmódját, és egyrészt arra készteti őt, hogy felidézze a halott szerelmét, másrészt pedig elgondolkodtatja őt számos nagy kérdésről: a sors útjairól, az emberek közti hasonlóságokról, a fiatalságról és az öregségről, az élmények hajszolásáról vagy éppen a szerelemről.

Tovább

Címkék: márai sándor, ekult, 2011 október

2011.nov.10.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Edward Albee: Nem félünk a farkastól - Who's Afraid of Virginia Woolf?

Biztos mindenki ismeri ezt a híres drámát, de én most úgy teszek, mintha senki nem ismerné, és leírom, miről szól, jó spoileresen. A Nem félünk a farkastól egy fél éjszaka története, amely során négy ember leszámol egy halom illúzióval, mesével és akár évtizedeken át dédelgetett hazugságokkal.

A negyvenhat éves, született balek (?) egyetemi tanár, George és felesége, az egyetem rektorának lánya, az ötvenkét éves, harsány és közönséges Martha egy szombat esti buli után meghívják az újonnan a városba érkezett biológiatanárt, Nicket és az ő jelentéktelen feleségét, Honeyt egy kis afterpartyra. Marthának valójában csak közönségre van szüksége, hiszen kettesben nem olyan izgalmas és látványos móka a férjalázás, de Martha ez egyszer túl messzire megy, és olyan dolgokat is szóba hoz az épphogy csak megismert fiatalabb házaspár előtt, amelyeket a George-dzsal kötött hallgatólagos megállapodás értelmében titokban kellett volna tartania – erre pedig George afféle mini bosszúhadjáratba kezd, és Martha árulásáért cserébe mindent felforgat maga körül, mindenkinek kideríti a legféltettebb, legszégyenteljesebb titkait és az este végére mindkét házaspár élete örökre megváltozik.

Tovább

Címkék: dráma, újra, edward albee, 2011 október

2011.nov.07.

Írta: entropic 2 komment

Edith Wharton: A vigasság háza - The House of Mirth

Edith Whartonhoz eddig annyi közöm volt, hogy olvastam tőle kétszer az Ártatlanság korát, és már épp azon voltam, hogy elolvasom harmadszor is, amikor az a meglepő gondolatom támadt, hogy talán elolvashatnám valamelyik másik könyvét is, nemcsak mindig ugyanazt. Ez nem is volt rossz ötlet, mert mint kiderült, a Vigasság háza is jó könyv.

A 19. század végén, a New York-i elit világában játszódó történet hősnője Lily Bart, a jó társaság legtündöklőbb szépségű hölgye, akinek ugyan nincs sok pénze, de jó családból származik, ezért mindenhol szívesen látják, úgyhogy kényelmesen meg tud élni úgy, hogy mindig más barátjánál vendégeskedik. Lilynek persze a jövőjére is gondolnia kell, hiszen a történet kezdetekor már 29 éves, és félő, hogy a társaság előbb-utóbb megunja őt, ezért egyre komolyabban tervezgeti, hogy feleségül megy az első alkalmasnak látszó gazdag férfihez. Ez nem tűnik éppen nehéz feladatnak, Lily ugyanis a társaságbeli viselkedés és a manipuláció mestere, és egy szempillantás alatt meg tudja állapítani, hogy milyen módon lehet egy adott férfit az ujja köré csavarni. A mindig mindent tökéletesen fölmérő és előre eltervező, elképesztő önuralommal és figyelemre méltó színészi képességekkel rendelkező Lily számításaiba azonban hiba csúszik, és abban a társadalomban, amelyben a lány él, elég egyetlenegyszer hibázni ahhoz, hogy valakinek az éveken át gondosan ápolgatott hírneve oda legyen – a hírnév pedig köztudottan minden.

Tovább

Címkék: angol nyelvű, edith wharton, 2011 október