2010 könyvei
Eddig talán sikerült eltitkolnom több-kevesebb sikerrel, de valójában éppúgy imádok listákat írni, mint a főhős, Rob Nick Hornby Pop, csajok satöbbi című regényében, vagy mint a Naiv.Szuper. főszereplője. Így hát alig vártam, hogy eljöjjön az év vége, s írhassak egy posztot a 2010-es kedvenc könyveimről. Nem akartam direkt felduzzasztani vagy lerövidíteni a listát, hogy szép kerek számot kapjak, a lista így kilenc tételt tartalmaz. A könyvek az olvasás ideje szerint követik egymást.
1. Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása – féltem tőle, halogattam, azt gondoltam, én ehhez úgyis kevés vagyok, de aztán elkezdtem, és imádtam. Vicces, paranoid, nagyon amerikai.
2. Margaret Atwood: A vak bérgyilkos – csodás és drámai regény. Olyan zseniális, ahogy Atwood keveri a stílusokat, a nézőpontokat és az idősíkokat, hogy már csak ezek miatt is imádnám, de a virtuóz megvalósítás mellett a történet maga is lenyűgöző és magával ragadó.
3. Erlend Loe: Doppler – Loe számomra az év felfedezettje, igazából bármelyik könyve állhatna itt, de ez volt az első, amit olvastam tőle, ezért ez került ide. És biztosan nem olvastam volna, ha nem látom a Molyon vargarockzsolt roppant informatív értékelését és idézeteit, úgyhogy a sok egyéb mellett már csak ezért a könyvért is megérte a Molyra regisztrálni.
4. Ian McEwan: Idegenben – Gyönyörű és szörnyen nyomasztó. Én naiv, azt gondoltam, 100 oldalban nem lehet sok mindent elmesélni, de kiderült, hogy lehet.
5. J. M. Coetzee: A barbárokra várva – Ezt nem szerettem, de nagyon nagy hatással volt rám. Nyomasztó, felkavaró, elgondolkodtató mű, utána napokig nem tudtam mást olvasni, és még hetekkel később is eszembe jutott mindenféle körülmények között. Azóta eltettem valami hátsó polcra, nem akarom, hogy a szemem előtt legyen.
6. Paul Auster: New York trilógia – akárhányszor olvasom, mindig imádom. Okos, cseles, csupa posztmodern és csodás intertextualitás.
7. Margaret Atwood: The Edible Woman – ezt nem tudom egy mondatban összefoglalni. A link mögötti kétrészes posztom talán sejteti, hogy mennyire rajongok ezért a könyvért. (Nagyon.) Ez 2009 és 2010 egyik legjobb könyve nálam, és gyanítom, hogy 2011 egyik legjobb könyve is ez lesz.
8. Jennifer Johnston: The Gingerbread Woman – szép és szomorú és reményteli, nagyon emberi regény. Örök hálám Bridge-nek, amiért egyszer írt róla a blogján, és felkeltette a figyelmem a könyv iránt.
9. Jonas Hassen Khemiri: Montecore – még egy könyv, amit Bridge hatására olvastam el, és milyen jól tettem. Zseniális, vicces, rettentően szórakoztató, ugyanakkor igen komoly és szomorú könyv.
