A Margaret Atwood-megaposzt után minden bizonnyal üdítő lesz ezt a bejegyzést olvasni, ennek a könyvnek ugyanis, úgy érzem, egyáltalán nem sikerült a mélyére ásnom, és az is lehet, hogy esetleg még a felszínét sem értettem meg – így hát nem fogok végeláthatatlan…
Vargarockzsolt elolvasta az egyik kedvenc könyvemet és küldött róla egy posztot nekem. (Köszönöm!) A továbbiakban ezt olvashatjátok. Az előbb beszéltem Robert De Niróval (magyar hangja: Reviczky Gábor), aki azt mondta: – Figyelj Mr. vargarockzsolt! Te ezt a szart olvasod?…
Furcsa ez a bestsellerekkel. Sok dicséretet olvasok, mindenfélét hallok róluk innen-onnan, és egyszer csak egy véletlenül elkapott szó vagy értékelésfoszlány áttöri a sznobizmusom és az érdektelenségem falát, és kíváncsi leszek a könyvre. Az Időutazó feleségével…
Amerikai regényeken és filmeken edződött fantáziámban már sok-sok éve kitüntetett helyet foglal el New York. Mindig is titokzatos, különleges, ugyanakkor bejárható városnak tűnt nekem, s a város mérete és kuszasága éles ellentétet alkot bennem azzal, hogy New Yorkban minden…
Levéltáros úr emlegette nemrég Pelevin nevét, majd tudományos módszerekkel azt is bebizonyította, hogy Pelevin és én remekül összeillünk, s mint kiderült, ez valóban így is van. A Számokon végig remekül szórakoztam, és közben olyan szemszögből is megismertem egy kicsit…
A Jane Eyre olvasása után felvetődött bennem az ötlet, hogy újraolvasom Brontë regényének leghíresebb feldolgozásait is: Daphne du Maurier Rebeccáját és Jean Rhys könyvét. Mindkettőt olvastam már korábban, de gondoltam, így, hogy nemrég olvastam újra a Jane Eyre-t, talán…
Ha olyasmit olvasok egy könyv borítóján, hogy a mű „a nyelv, az irodalom és az érzékelés határait feszegeti”, én azonnal elgyengülök, és csakis arra vágyom, hogy minél hamarabb elolvassam az adott könyvet, mert különben esetleg lemaradok életem nagy…
Eddig nem sokat tudtam az íróról, csak annyit, hogy Nobel-díjat kapott néhány éve, ezenkívül hébe-hóba hallottam a nevét emlegetni, de általában nem túl dicsérően. Mivel most jó néhány könyve kapható akciósan az Alexandrában, gondoltam, 340 forintot megér nekem, hogy végre…
A Mosolyregényről egy 1945 utáni amerikai irodalom-szemináriumon hallottam először pár évvel ezelőtt, kíváncsi lettem rá, s amikor egyszer megláttam a könyvet egy antikváriumban, gyorsan meg is vettem, aztán valamiért mégsem olvastam el jó sokáig. Most viszont ismét posztmodern…
A Dopplerről és az Utak királyáról szóló lelkes bejegyzéseim alapján szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy megszerettem Erlend Loe-t és nagyon vártam, hogy újabb könyvét olvashassam. A Naiv.Szuper.-t a másik két könyvhöz hasonlóan fülig érő szájjal olvastam, azzal…