2011.okt.10.

Írta: entropic Szólj hozzá!

John Fante: Kérdezd az út porát - Ask the Dust

A 30-as évek Amerikájában játszódó regény főhőse Arturo Bandini, a reményteljes ifjú író, akinek sikerül egy magazinban megjelentetnie egy novelláját, s ezen felbuzdulva rögvest Los Angelesbe költözik, gondolván, hogy ott majd az élet sűrűjében lehet és bőséges élményanyagot gyűjthet a további írásaihoz. Bandini be is veszi magát egy olcsó hotelbe, de sem az élménygyűjtés, sem az írás nem megy túl jól neki, az első megjelent novellájáért kapott pénz pedig hamar elfogy, úgyhogy a történet elején meglehetősen lepusztult állapotban találjuk hősünket: a férfi olcsó narancson és kávén él, és kénytelen folyton az anyjának írogatni, hogy küldjön neki pár dollárt.

Egy napon aztán az utolsó pár centjével a zsebében beül valahova egy kávéra, és bár a kávé pocsék, a pénz mégsem megy teljesen veszendőbe, hiszen Bandini megismerkedik a mexikói pincérnővel, Camillával, akivel aztán bonyolult és semmi jóval nem kecsegtető viszonyba kezd, közben pedig próbálja beindítani az írói karrierjét is.

Tovább

Címkék: 2011 augusztus, john fante

2011.okt.08.

Írta: entropic 2 komment

Hitseker Mária (szerk.): Családi történetek

A Hitseker Mária által szerkesztett kötet olyan történetek gyűjteménye, amelyek fő témája a család és az, hogy milyen sokféle érzelmi kapcsolat létezhet egy család tagjai, illetve egy család és a kívülállók között.

Meglehetősen idegenkedem az efféle tematikus gyűjteményektől, két okból. Az egyik ok, hogy az ilyen könyvek többnyire erősen emlékeztetnek az olyasféle, féltenyérnyi ajándékkönyvecskékre, amelyek a szerelem, a barátság, a házasság, az anyaság, a jóság vagy bármely tetszőleges érzelem vagy lelki- vagy családi állapot témájában tartalmaznak néhány soros bölcs és szívmelengető idézeteket, amelyeket jobb sorsra érdemes írók és költők műveiből ragadtak ki majdhogynem véletlenszerűen.

A másik ok pedig az, hogy az efféle gyűjteményekben található írásokat értelemszerűen szinte semmi más nem köti össze egymással, mint az alaptéma, ez pedig meglehetősen esetlegessé teszi a gyűjteményt. Hiszen hosszan lehetne elmélkedni arról, hogy egy adott válogatásba miért került be valamelyik író és miért maradt ki egy másik, vagy hogy egy adott írótól miért pont bizonyos művek kerültek be és miért nem mások.

Tovább

Címkék: novella, ekult, 2011 augusztus, hitseker mária

2011.okt.05.

Írta: entropic 3 komment

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - We Need to Talk About Kevin

Eva soha nem akart anya lenni. Harmincakárhány éves koráig remekül elvolt azzal, hogy egy virágzó vállalkozást irányított, évente öt hónapot a világ egzotikus tájain töltött, kellemesen rövid afférokba bonyolódott külföldi pasikkal és közben megalkotta magában az ideális férfi képét – a férfiét, akihez egyszer talán hajlandó lenne feleségül menni. Aztán egyszer csak feleségül ment Franklinhez, aki a gondosan megrajzolt ideálkép tökéletes ellentéte: nagydarab, szívvel-lélekkel amerikai férfi, akinek az álmai brutálisan egyszerűek: család, barbecue a kertben, közös sportolás a fiával és néha egy-egy kirándulás valamelyik ős-amerikai emlékhelyre.

Eva soha nem akart anya lenni. Nem érezte magában a női ösztön sürgetését, nem alélt el az anyaság gondolatától, nem ámuldozott folyton azon, hogy milyen aranyosak és ennivalóak az ismerősei gyerekei, és kétkedéssel fogadta a barátok biztatását és meséit: az anyaság érzése leírhatatlan és megfoghatatlan, de ne félj, ha majd saját gyereked lesz, mindjárt tudni fogod, miről van szó. (Vagy ahogy Lester Burnham mondja az Amerikai szépség végén: „Biztos fogalmatok sincs róla, miről beszélek. De ne féljetek. Egy nap majd megtudjátok.”)

Eva azonban minden szkepticizmusa, kétsége, hitetlensége ellenére anya lett. Megszülte Kevint, akit már a fogantatása pillanatától kezdve tehernek érzett, s akitől a megszületése percétől fogva idegenkedett. Kevin pokollá tette Eva életét, de nemcsak az övét, hanem a végtelenül naiv és őszinte Franklinén kívül mindenkiét, aki csak kapcsolatba került vele. A fiú aztán fölnőtt, és a 16. születésnapja előtt pár nappal gondosan megtervezett mészárlást rendezett a középiskolájában, s ezzel örökre megváltoztatta a család életét.

Azóta két év telt el, Kevin a börtönben ül, Eva hetente látogatja őt, a maradék idejében pedig a volt férjének ír hosszú és lélekboncolgatós leveleket, amelyekben elmeséli, ő hogyan élte meg a házasságát, az anyaságát, a munkahelyi sikereit és az amerikaiságát.

Tovább

Címkék: lionel shriver, 2011 október

2011.okt.02.

Írta: entropic 4 komment

Thomas Hardy: Lidércfény - Jude the Obscure

A Lidércfény az eldugott faluban élő Jude történetét meséli el. Jude gyerekkorától kezdve vonzódik a könyvekhez, és amikor a regény kezdetén a falusi tanító a közeli városba, Christminsterbe költözik, mondván, hogy az embernek csak ott nyílik lehetősége arra, hogy igazán pallérozza az elméjét, Jude agyába befészkeli magát a gondolat, hogy egyszer majd ő is eljut Christminsterbe, beiratkozik valamelyik neves iskolába és a hajlamaitól idegen falusi életet végleg hátrahagyva művelt, szellemi foglalkozású emberré válik. Jude mindent megtesz, hogy sikerre vigye a tervét: minden szabad percét tanulással tölti, közben pedig kitanulja a kőfaragó szakmát, hogy legyen majd miből élnie a városban, mielőtt bebocsátást nyer a tudás valamelyik fellegvárába.

Jude tervei akkor kezdenek romba dőlni, amikor megismerkedik a szellemi értékeket semmibe vevő, pusztán az ösztöneit követő, csábító Arabellával, aki megszédíti a naiv fiú fejét, s mielőtt Jude átgondolhatná, hogy mit is akar egy ilyen nőtől, Arabella már férjül is veszi őt (Jude-nak nem sok beleszólása van az ügybe, úgyhogy nem mondanám, hogy ő veszi feleségül Arabellát).

Némi szenvedés után a házasság zátonyra fut, Arabella kivándorol Ausztráliába, s így Jude végül beköltözhet a városba, amelyről tíz éve ábrándozik. Ám az igazi nehézségek csak ekkor kezdődnek: hiába él Jude végre Christminsterben, a híres iskolák semmivel sem lesznek elérhetőbbek számára, ráadásul a fiú megismerkedik eddig sosem látott unokatestvérével, Sue-val, aki iránt gyöngéd érzelmek ébrednek benne, amelyeket a maga módján a lány is viszonoz, s amelyek természetesen nem vezetnek semmi jóra.

Tovább

Címkék: újra, thomas hardy, angol nyelvű, 2011 augusztus

2011.sze.30.

Írta: entropic 2 komment

Andrew Davidson: A vízköpő - The Gargoyle

Megfigyeltem, hogy úgy három-négyhavonta rámjön valami őrület, aminek hatására minden józan érv ellenére rákattanok egy sikerkönyvre (vagy egy olyanra, amiből elképzeléseim szerint nemsokára sikerkönyv lesz). Hiába tudom, hogy az adott könyv a legkevésbé sem nekem való és majdnem semmi esély sincs rá, hogy tetsszen, valamiért mégis kíváncsi leszek rá: például mert olvasok róla egy blogposztot, ami alapján érdekesnek látszik a történet; vagy mert valamelyik szereplő nagyon szimpatikusnak tűnik; vagy mert olyanokat írnak róla, hogy cseles módon keveredik benne a valóság meg a fikció, ez meg köztudottan olyan téma, amitől rögtön elalélok.

Ezek a sikerkönyv-olvasásaim általában nem szoktak valami jól sikerülni: nem szerettem sem a Szél árnyékát, sem Anna Gavalda Együtt lehetnénk c. könyvét, sem Diana Gabaldon Outlander c. remekét. Az egyetlen kivétel, ami eszembe jut, az Az időutazó felesége c. könyv, amire még most is sokat gondolok, és gyanítom, hogy előbb-utóbb újra fogom olvasni.

Andrew Davidson könyvében két dolog érdekelt: a valóság vs. fikció téma és az állítólag roppant cinikus és életunt főhős. (Gyorsan hozzáteszem, hogy még véletlenül sem a sokat szidott fülszöveg vonzott a könyvhöz.)(Illetve azt is hozzáteszem, hogy a posztom tartalmazhat néhány spoilert.)

Tovább

Címkék: andrew davidson, 2011 szeptember

2011.sze.28.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Jean Webster: Nyakigláb Apó - Daddy-Long-Legs

Valamikor gyerekként olvastam már ezt a könyvet, de már csak nagyon halvány emlékeim voltak róla. Viszont nemrég megláttam egy e-könyvletöltős oldalon és épp kedvem volt valami kedveset és aranyosat olvasni, úgyhogy gyorsan el is olvastam.

A könyv hősnője az árvaházban felnőtt Jerusha (Judy) Abbott, aki nagyjából olyasféle lány, mint Lucy Maud Montgomery Anne-je (legalábbis a sorozat alapján, mert az Anne-könyveket nem olvastam): okos, szellemes, fantáziadús, végtelenül optimista, cserfes, öntudatos (stb.). A történet elején Judy nagy lehetőséghez jut: az árvaház egyik névtelenségbe burkolózó gazdag pártfogója abban a szerencsében részesíti őt, hogy egyetemre küldi és vállalja az oktatás minden költségét. Cserébe mindössze annyit kér, hogy Judy minden hónapban írjon neki egy levelet, amelyben beszámol arról, hogy hogyan halad a tanulmányaival.

A regény az első fejezetet leszámítva ezeknek a leveleknek a gyűjteménye, és a négy év leveleiből megismerjük Judy összes egyetemi élményét: beilleszkedési kísérleteit (amelyek egyébként sikerrel járnak – ez nem az a fajta regény, amiben a szerencsétlen főhőst annyira megviseli az árvaházi neveltetés, hogy a gyerekkori nehézségek után sosem tud már talpra állni), tanulmányi sikereit és kudarcait, az első írói szárnypróbálgatásainak eredményeit, szerelmi ügyeit és barátságait, meg úgy általában azt a folyamatot, amely során Judy lassan felnőtté és főleg nővé válik.

Tovább

Címkék: újra, angol nyelvű, levélregény, jean webster, 2011 szeptember

2011.sze.26.

Írta: entropic 7 komment

Charless Stross: Accelerando

Tavaly már elkezdtem egyszer ezt a könyvet, de elsőre nem sikerült végigolvasnom – pontosabban kb. három oldal után abbahagytam, mert ahhoz lusta voltam, hogy bárminek is utánanézzek, viszont némi (sok) informatikai tudás nélkül jóformán esély sincs megérteni a könyv nyelvezetét (vagy egyáltalán azt, hogy miről is van szó), úgyhogy pár oldal értetlenkedés után inkább félretettem a regényt. Most viszont kedvem támadt újra megpróbálkozni vele, és ezúttal sikerült is elolvasnom, ami annak is köszönhető, hogy most nem voltam lusta utánanézni az ismeretlen fogalmaknak.

A kilenc, lazán összefűzött történetből álló regény a kevéssé tradicionális Macx család négy generációjának életén keresztül mutatja be a 21. század technológiai és informatikai fejlődésének történetét. Az első három történet főszereplője Manfred Macx, a (több értelemben is) netfüggő ötletember, aki mindennap már reggeli előtt előáll néhány új találmánnyal, amelyeket aztán szabadalmaztat és ingyen átad az érdeklődő üzletembereknek – cserébe neki egyáltalán nem kell a pénzzel törődnie és vígan élheti nagy sávszélességű életét.

A második hármas egység főszereplője Manfred lánya, Amber, aki a mai fogalmaink szerint kissé bajosan tekinthető embernek, mivel az ő életében a technológiai fejlődés már odáig jutott, hogy az emberek (elmék, személyiségek, lelkek – nem is tudom, minek nevezzem őket) szabadon másolják és tárolják magukat, az életük nagy részét virtuális valóságokban töltik, és a halál csak akkor jön el, ha valaki véletlenül vagy szándékosan törli az összes biztonsági mentést magáról, majd véget vet az életének.

Tovább

Címkék: science fiction, angol nyelvű, 2011 augusztus, charles stross

2011.sze.24.

Írta: entropic 13 komment

Huszár Ágnes: A nő terei

(Jó sok hete tologatom már ezt az ártatlan kis posztot ide-oda az adminfelületen, és most is inkább csak azért rakom ki, mert unom már a címét nézegetni. A csúszás oka az, hogy miután ez a könyvajánló megjelent az Ekultúrán, néhány tudós(nak tűnő) személy meglehetősen személyeskedő stílusban biztosított arról, hogy teljesen hülye vagyok, és javasolták, hogy lehetőleg ne írjak inkább tudományos könyvekről, mert azzal csak magamat égetem. Bevallom, igencsak rosszul érintett a dolog - nincs valami vastag bőröm, és bár a jóindulatú kritikát szívesen fogadom, a személyeskedést nem annyira, úgyhogy látni se volt kedvem ezt a roppant indulatokat kiváltó írást, nemhogy még ide is kitenni. Mostanra viszont erőt vettem magamon, meg hát nem szeretném az itteni olvasóimat megfosztani egyetlen írásom élvezetétől sem, úgyhogy kiteszem ezt a bejegyzést.)

Nem kell ahhoz elvakult feministának lenni, hogy észrevegyük, a genderkérdések mindenütt jelen vannak – pontosabban, jóformán mindent meg lehet közelíteni a társadalmi nemek szempontjából is: a műalkotásokat, a közélet és a politika eseményeit, a szórakoztatóipari termékeket, a nyelvet, a munkahelyi és a párkapcsolatokat, vagy akár az olyasféle absztrakt fogalmakat is, mint amilyen egy város vagy egy nép. S Huszár Ágnes tanulmánykötete ebből a szempontból remek: a legváltozatosabb témákat elemzi gendertudatos módon, és megmutatja, hogy az efféle elemzéseknek és értelmezéseknek valóban van létjogosultságuk.

A kötet négy nagy egységre oszlik. Az első részben irodalmi és filmművészeti alkotások elemzését olvashatjuk. Külön tanulmány foglalkozik például a leszbikus coming-out regényekkel vagy éppen Stanley Kubrick Tágra zárt szemek című filmjével. A második rész a „hatalom terének egy árnyékos zugában” tevékenykedő nőkről szól. Ebben a fejezetben tanulmányokat olvashatunk például a magyar katonanők, női lelkészek és női politikusok közéletben betöltött szerepéről, illetve munkakörülményeiről. A harmadik rész a női testtel mint projekciós felülettel foglalkozik, s az itt összegyűjtött írások többek között a városok nőként való megjelenítéséről vagy éppen a női testről mint nemzetmetaforáról szólnak. A negyedik nagy egységben pedig Huszár Ágnes recenzióit olvashatjuk olyan könyvekről és magazinokról, amelyek több-kevesebb relevanciával bírnak a gender studies szempontjából: sok egyéb mellett találhatunk itt méltatást az Emma című német feminista magazinról, vagy éppen Kiss Tibor Noé Inkognitó című regényéről.

Tovább

Címkék: non fiction, gender studies, huszár ágnes, ekult, 2011 július

2011.sze.22.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Eduard Limonov: Ez vagyok én, Edicska

Ha egy szóval kellene jellemezni Eduard Limonov önéletrajzi ihletésű regényét és annak hősét, ez a szó a „dühös” lenne. A regény főhőse, Eduard, azaz Edicska dühös mindenre és mindenkire: a hazájára, amelyet el kellett hagynia, mivel nem volt hajlandó semmiféle megalázkodásra és kompromisszumra; az új otthonára, Amerikára, ahol senkit nem érdekel egy szélsőséges nézeteket valló orosz költő s ahol ugyanúgy nem gyakorolhatja a hivatását, mint ahogy a hazájában sem tehette; az újságokra, amelyek nem hajlandók közölni az írásait; a feleségére, Jelenára, akit megszédít az amerikai életforma s aki úgy akar beilleszkedni, hogy amerikai férfiakkal lép félre, majd el is hagyja Edicskát; és az egész álságos társadalomra, amely pár száz dolláros segéllyel szúrja ki a szemét és azt hiszi, hogy ezzel minden kötelességét teljesítette Edicska iránt.

Ez a sokféle, különböző célpontokra irányuló düh a könyv szinte minden oldalán jelen van, mert Edicska nemcsak magában dühöng és átkozódik, hanem dühösen is cselekszik. Dühöng, amikor sorban áll a segélyközpontban; dühösen hordja az amerikaiak bútorait, amikor időnként egy költöztetőcégnek dolgozik; dühösen issza az olcsó bort és vodkát; és vad dühvel fekszik le mindenkivel, aki az útjába kerül.

Tovább

Címkék: ekult, eduard limonov, 2011 szeptember

2011.sze.21.

Írta: entropic Szólj hozzá!

Rózsaszín díj

Úgy vettem észre, idén mintha kevesebb körbeadós blogdíj lenne (vagy csak az én látásom szelektív), de most megint van egy. Íme.

Ildytől és Katherine Greytől kaptam – köszönet érte!

Egyébként nagyon tetszik ez a díj, már csak azért is, mert remekül passzol a blogom színvilágához.

(Most felvetődött bennem a kérdés, hogy miért is van nekem lilás-rózsaszínes blogom, meg hogy mennyire illik ez az itt tárgyalt könyvekhez. Azt hiszem, nem nagyon, de a másfél évvel ezelőtt fél perc alatt kiválasztott sablon minimalizmusa még mindig tetszik, úgyhogy marad ez. És persze jöhetnek a további rózsaszín blogdíjak.)

Címkék: blog, játék, egó